Móricz Zsigmond – Holics Janka (1906-09-14)

  Őnagysága  

     

  urnőnek  

  Gömör m.  

   

  Malomköz u. 126.  

  . 1906. szept. 14.  

  szerkesztöség  

  Édes  !  

  Gyere haza lelkem. Gyere haza, mig nem késő. Mindenki haza vágyik, csak te nem. Üres a ház, feldulva, üres a lelkem is kétségbeesve. Olyan vagyok mint az őrült, rongy, ideges, pesszimista; hetek óta nem eszem, azóta nem is mosolyogtam. Beteg vagyok anyira hogy igazán ápolásra van szükségem s minden bánt és mindenkit bántok, látod   még téged is. Nincs rá eset hogy csak egy sort is tudjak irni. A fejem zug, a szivem fáj. Nincs megállásom sehol. Haza megyek, ott még rosszabb, kint a világban meg még rosszabb, a szüleimnél legeslegrosszabb. Nem akartalak hivni, de már nem birom tovább. Most már csak az az egy tart hogy jösz. Óh de annak is még hetek kellenek.  

  És most hozzá beleütött a fogamba az önérzet. Egy órai sajgás után lementem a patikába s 80 fillérért rám sóztak valamit, a mitől még jobban fáj. Már tisztára megbomlok. Tömetném, de sajnálom rá pénzt.  

  Jaj édes, ne

szapulj

[bizonytalan olvasat]

, ne haragudj a te szegény, rongyos kis emberedre, a ki imád, s nálad nélkül nem tud élni.  

  Csókollak  

  A , kaptam 70 koronát, a másik "nem volt közölhető."