Móricz Zsigmond – Balázs József (1899-08-28 után)

  Kedves  !  

  Ma d. e. a postás, hiszen ismeri, Barthos ur, egy levelet hozott

[törölt]

« nekem »

melynek boritékán a kedves   gyönyörü, – "érettségizett" s jól érettségizett "emberhez" igen illő betüi pompáztak. Barthos urat csak azért kevertem bele ebbe a " , – pardon Horatiusi (a k.  . helyesirása szerint) irásmodorral fogalmazott mondatba, mert feltünt, hogy most nem mosolygok olyan sokat jelentően, gunyosan, mint a minapi,

[törölt]

« mikor »

melyben értesite, "az ajánlatot nem fogadhatja el."  

  De hagyjuk  . A levéllel ugy jártam, mint Sir Patrick Spens , ki "az első sort olvasá nagyot nagyot kaczag", mert abban azt mondja,   hogy egy valamely levélben van: "üres tartalom, nagy philosophálás s tanitgatás", – tehát nem lehet benne egyebet lelni   gunynál. Érdekes.  

  Külömben ugyan k.  , ha lenne nagyon indiscrét a kérdés, ki volt az a rosszul informált "más", – a ki műértő szemmel,

[törölt]

« s

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

me »

bírálta meg szerény, csekély igényü levelemet s azt a nagy jogi ismereteken alapuló itéletet kimondotta.  

  Ugy kell lenni, hogy ez az ur volt a ki sugalmazt jelen becses sorait, – legalább szinte képtelenség olyan felfordulást, Pálfordulásnál nagyobbat elképzelni mint a miket k.   két egymás után következő levele mutat.  

  Csakugyan sajnálom, hogy eszembe jutott abba a levélbe rakni "vaskosabb ideát", hisz ugy látszik k.   is "sóderral issza a theát". A mi pedig azt illeti, hogy k.   inkább követi azt , – ha nem csalódom azt a kettőt a kik közül az egyik "ardet", másik "jugulat", s a kiket legalább is szeli

[törölt]

« g »

gunnyal lehet "gunyolódóknak" nevezni, – alig hiszem hogy meg nem aprehendálna akármelyik is, ha az ő stílusán irottnak mondaná valaki a k.   levelét, bizony az a pár erős, vagy talán inkább silány durva, alaptalan kifejezés akár arderet, akár jugularat.  

  Lássa k.  , mibe bele nem ugratják a meggondolatlan és még nem eléggé jogász

fiatalurt

[bizonytalan olvasat]

a nagyon is jogászok, mikor ilyen mondatot leiratnak vele: "lopni, csakis egyáltalában szüleimet nem szoktam" ugyan kérem, hisz ebből tökéletesen az következik, hogy mást szokott, a mit pedig nagy erénynek csak nem titulál? És látja kérem miután csak részben birja ezt az erényt, a nem lopás erényét, akár még tanácsot is elfogadhat olyantól, a ki még kis részben, gondolateltulajdonitásban sem gyakorolja ennek az ellenkezőjét. Kissé talán kár kikérnie magának a tanitást, alighanem szüksége van rá, hiszen még azt sem tudja, hogy nem csak az önképzőkörbe beadott dolgozatokat

[törölt]

« szokás »

, és hiszen maga bevallja, midőn nekem tanácsot ad, hogy más, szellemesebb szokta leveleit.  

  Én azt tartom, hogy lehet tanulni, s bátor vagyok erre az élettapasztalatra felhivni a figyelmét, no meg arra is, hogy ne engedje magát kaczagás tárgyává tenni, azok előtt a szellemes urak előtt, kik levelét a válasz kedveért meglehetősen hanyagul fogalmazták.