Móricz Zsigmond – Holics Janka (1912-05-13)

  . 1912. máj 13  

  Édes kedves  !  

  Hogy aludtál az éjszaka? Hogy maradtál? Hogy gondoltál rám?  

  Az útam jól végződött, csak éhesen értem haza, s tudva, hogy itthon nincs semmi, vendéglőben ettem egy sertéskarajt. Borzasztó sajnáltam az ott hagyott narancsokat, de az ott elromlik hát ajándékozd el a szobalánynak.  

    már tudja ezt mondani:  

  Mama – gyere – haza – hij –

Gyingyi

Móricz Gyöngyi

  –  

  Roppant aranyos, egész nap huncutkodik. Persze   tanítja ilyen szépekre.  

   , szegényke, csak egy napig nem voltam itthon már senki se törődött vele. Tegnap az orvos ránézett és elment, nem ecsetelte meg s mára még jobban feldagadt a szája. Délelőtt nem tudtam megkeríteni , most délután és már le is csillapotott a picike. Ugy hallom   is tt van most velük. Én kiadtam az ordrét, hogy csak pénzeslevélhordónak vagyok itthon. Hát képzeld, jött.   bátyád küldött 477. Koronát, hogy te eredjél nézd meg és fizesd ki az általa levélben megalkudott ezüstnemüt. Nincs harag!… Küldj nekik egy képeslapot pár szóval.  

  Két nap alatt   kint fog szaladgálni. De én börtönbe zárom magamat. Csókollak édes egyem!  

  Hűséges imádó