Móricz Zsigmond – Debreceni Református Kollégium (1892-06-20)

  11 és 14 éves kora között három és fél évet töltött a Debreceni Református Kollégium[PIM] gimnazista diákjaként . 1890 szeptemberében érkezett, 1894 júniusában tért haza. Az 1890–1891-es tanév első felében száznyolcvanhét órát mulasztott, betegeskedése miatt a második félévet meg sem kezdte. 1891–1892-ben újra beiratkozott az első osztályba.

  második osztályos gimnáziumi tanulmányainak támogatása érdekében nyújtott be kérvényt a Debreceni Református Kollégium[PIM] tanári karának.   leírása szerint a kérvényt a megelőző iskolai év vége előtt kellett beadni. A tandíjmentességet, a kollégiumi felvételt és étkezési (tápintézeti) támogatást a tanulmányi eredmény és a szegénység mértéke alapján ítélték oda a rászorulóknak. A tanári kar 1892. július 8-ai döntése értelmében – melyet július 19-én a püspök is megerősített –   fél tandíjjal, valamint ingyenes étkezéssel és bentlakással kezdhette meg az új tanévet. Forrás: Tüdős János, kiad., A Debreczeni Ev. Ref. Főgymnasium értesítője az 1891–92. iskolai évről, (Debreczen: Városi Könyvnyomda, 1892), 130.; Dénes Szilárd, "Mit beszélnek Móricz Zsigmond tanulóéveiről az iskolai értesítőkönyvek?", Irodalomtörténet 45, 3. sz. (1957): 354.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 148.; Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 45–46.

  osztályfőnöke az első osztályban   volt. A tanév végén beadott tandíjmentességért folyamodó kérvény hivatalos útját feltételezhetően az osztályfőnök kísérte végig. Forrás: Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 43., 47.

  kérvényében 1891–1892-es tanévvégi eredményeire, vagyis jeles rendű bizonyítványára hivatkozhatott, mely feltétele is volt a kérvény benyújtásának. A tanév végén előmenetelének és szorgalmának elismeréséül jutalomkönyvet kapott, az Ezeregy éjszaka regéit , annak feltehetően 1892-es kiadását: Radó Antal, átdolg., Ezeregy éjszaka regéi, (Budapest: Lampel Róbert, Wodianer F. és Fiai, [1892]). A Debreceni Református Kollégium[PIM] előző tanévben is támogatta a tanulót.   ugyanis először az 1890-ben iratkozott be a református kollégiumba. Tanév közben eltávozott, mégis ebben a félbeszakadt tanulmányi évben is ruhasegélyben részesült. Tanárainak jóindulatát annak is köszönhette, hogy a tanári kar jól emlékezett a tanuló nagybátyjára,  , aki hat év alatt végezte el a nyolc osztályos gimnáziumot és 1888-ban érettségizett a Debreceni Református Kollégiumban. Amikor   1891-ben (másodszor) első osztályba lépett, bizalom és várakozás övezte, hiszen a Kollégium egyik büszkeségének rokona volt. Lásd: Dénes Szilárd, "Mit beszélnek Móricz Zsigmond tanulóéveiről az iskolai értesítőkönyvek?", Irodalomtörténet 45, 3. sz. (1957): 354–359.; Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 147.; Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 44.

  az 1891–1892-es tanévben nem tudott gondoskodni leendő második osztályos gimnazista fiának taníttatásáról, ugyanis a család vagyoni helyzete és lakhelye megváltozott.   1885 és 1891 között egyre jobb anyagi helyzetet teremtett, de amikor 1891. december 27-én leégett a családi ház, a tűzvész következtében fedél nélkül maradtak és ingóságaik is odavesztek. Leégett a csűr, az istálló, két járgány és a tüzesgép. A család még 1891. december 31-én költözött, ahol új egszisztenciát kellett teremteniük. Vö.: Móricz Miklós, Móricz Zsigmond indulása (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1959), 151–152., 475.; Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1960), 37.; Tassonyi András, "A Móricz-család Prügyön", A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18 (1980), 52.; Kováts Dániel, Móricz Zsigmond és Sárospatak (Miskolc: Felsőmagyarország Kiadó, 1994), 36.; Szilágyi Zsófia, Móricz Zsigmond (Pozsony: Kalligram, 2013), 59.

A szegénységi bizonylatot nem ismerjük. A bizonyítványt a helyhatóság állította ki, a Móricz-család ekkori lakhelye szerint valószínűleg a telekkönyvi és adóhivatali adatok birtokában, a család vagyoni és kereseti viszonyainak ismeretében, mely a lelkész aláírásával vált hitelessé. Forrás: Eötvös Károly Lajos, "Anyakönyvki kivonatok és lelkészi bizonylatok" in Az egyházi közigazgatás kézikönyve (Budapest: Hornyánszky Viktor Akad. Könyvkereskedése, 1889), 173.