Móricz Zsigmond – Holics Janka (1910-04-26)

  1910. ápr. 26.  

  Drágaságom, édes  !  

  Na lemorzsoltam egy napot. Gyönyörű idő volt; a legremekebb tavaszi nap! most este 10 óra s zuhog az eső.  

  Délelőtt itt volt  , nagyszerű tapasztalatokat tettem: Hűvösen fogadták, se nem lelkesen, se nem ellenségesen. Lesz dolga a gépnek, mig feldolgozom a mát. (Nem is képzeled, milyen keserversen megy az irás, ha itt volna a gépecske, reggelig kopogtatnék rajta neked, de igy valóságos gyötrelem minden betü.) Megismertem a jó kis  , aj de fura kis

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

murczos ember. (Pedig azt hittem reggelig irok most neked s szinte a hideg lel a tollszártól. Hogyha nem volna gép a világon, fel kellene találni nekem.) Annyi mondani valóm lett vón ma neked! Csak a tanítónál voltunk ma, van egy 8 hónapos kis fiuk, nagyobb mint a  , de puha, lötty, nem bir olyan keményen ülni, állani, sem olyan bölcsen nézni, mint az én  ! Ez csak olyan kis szamár, mint egy ilyen kis baba szokott lenni. Nem olyan aranyos, okos kis baba, mint az enyém, meg a tied, mert ilyen nincsen is több a világon.  

  Már a félfalu minden dolgát tudom; már nem laknak itt, elmentek gazdatisztnek a primási uradalomba, s a maguk földjét bérbe adták.  

  Jaj  , de nagyon megkivántam a falut!  

  Van itt egy csomó eladó ház! Különösen van egy köztük, négy-ötezer ideadnák, jaj istenem, de szívesen megvenném! ha te is szeretnél itt lenni! De itt nehéz élni, mert semmit nem lehet venni, kocsit kéne tartani s mindenért menni. És egy kicsit gazdálkodni is kellene, csak hogy legyen csirke, liba, páva de legalább gyöngytyúk az udvaron! Azt se bánnám, ha tehén vóna, ittam ma este egy pohár finom frissen fejt tejet, – rögtön mondtam, hogyha mindennap kapnék ilyet, – még jobban elhiznék!… Jaj, ez az áldott levegő, ez a gyönyörü tavasz! Kert, vetemény, szecskavágás, répakapálás; virágzanak a cseresznyefák, a meggyfa. Most nyilik bimbó az almafán. Napfény! Nem is lehet boldogan élni másutt csak falun. Csak te éltél volna valaha gyermekkorodban falun! Most okvetlen leköltöznénk valahová!  

  Olyan idilli boldogságban tudnánk élni! Ma egész nap ezen ábrándoztam, hogy te kis gazdasszony volnál, én meg totyakos, terebélyes gazda. Vadász csizmát huznék, lovagolnék s zöld kalapom lenne gazdászos! A tokámat három rőfösre ereszteném s ha megunnánk az idillt, hip, hop – egy ugrás , rögtön ott volnánk kultur embernek. Ott is lenne lakásunk, meg itt is! De csakis ílyen kis faluban, nem városban! Mert ez az igazi!  

  Megállj csak, meg is lesz az! Csak elébb alaposan lecsepülöm az irodalomban elébb a falut s a falusi életet, azután jövünk ide élvezni a falu bóldogságát.  

  Ugye unod hogy ilyen sokat írok róla? De hát ez a mai nap főtanusága.  

  Mellékesen azt is kigondoltam, hogy mégis csak nincs más hátra mint beállani cucilistának s követelni az általános, titkos választói jogot, mert csak avval lehet uj képviselőházat hozni össze, olyat, hogy a közigazgatás államosítását megszavazza, s így eltörülje a földről a magyar föld legkellemesebb termését: a régi jó magyar patriarkhális világ utolsó maradványát is, a megyei közigazgatást.  

  Egy pár motivumot is kaptam, novellának s a regénybe, regényekbe. Olyan felüdítően hat rám hogy a falut ilyen közelrül látom, mint a májusi eső a buzára. Szinte azt hiszem, repülni tudnék. Jó hely is ez nagyon, gazdag a nép, jókedvü, jó magyar (de azért mezitláb is jártatják a nyelvüket a hogy   mondja: vagyis tótul) Láttam egy hegyesre pedrett bajszu kálvini papot, olyan mokra mint egy tajtékpipa.  

  Hej ha ezt a mit látok érzek itt olyan tisztán ki tudnám mondani, a milyen tisztán vesz körül ez a pompás eleven világ!  

    vett 50 tojást magának. Megláttam s én is vétettem 100-at magamnak. Én fogom haza vinni mindet, mert félek, hogy az ő kezén össze törne. Majd holnap bepakoljuk.   bá igen szíves, még mindig de alighanem rám fog unni, pedig én azt nem bánom. Olyan bolond urak vannak itt, hogy élvezet lesz külön megírni őket, s ő is közéjük tartozik.  

  Jó éjszakát édes. Alszol-e már? Alszol. 11 óra. Én is lefekszem (a diványra) és nem (véled egy ágyra.) Ej pedig be meg tudnálak ölelgetni. Mondtam ma a   szecskavágó asszonyainak egy pár olyan viccet! olyat! Ölellek, csókollak, imádlak drága  ! Csókollak, csókollak