Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-07-26)

  . 1905. jul. 26.  

  Édes drága jó  !  

  Jön a postás levelet ád. Rohanok érte, bontom felfelé, dobog a szívem! Mindig ugy veszem kézhez a leveledet, mintha valami büntetést várnék benne. Hiába, sokat vétek ellened! Pedig mindig csak felemelő, boldogság adó a mit irsz.  

  Persze legkellemetlenebbül az érintett, hogy ott még most is rettenetesek az éjszakák. Felmegyen   ? mert akkor ott is szörnyü lesz az üdülés.   nem írok még, de ha a következő leveledben is azt irod, hogy menjen, de igazán azt gondold meg édes, hogy nem lesz-é nagy teher ott még egy beteg, a ki semmit sem tud segiteni? akkor írok neki s akkorra tán pénzt is tud küldeni    

  Róla, t. i.   azt írhatom, hogy rengeteget szalad mióta itthon van, de nem kap gépet. A gépgyárak már mind szétküldték a gépjeiket, egész , – már azokban a gyárakban, a hol volt, – csak két motort tudtak volna adni. Hanem tavaszra ki akarja csinálni. Itt nem is tudnak ők megmaradni. Egy éjszaka sem alusznak a poloska miatt. Tegnap éjjel   58-at ölt meg a saját ágyába, s most, mindennap lugozza   az egész szobát s minden butort. Mióta a fiukra nem kell dolgozni, ezzel kinlódik, haszon nélkül. A mi ágyunkban is van, sokkal több, mint volt. Egész éjjel mart, és én nem tudok mit tenni vele.   mindennap eljön, kiseper és megveti az ágyat, surolni kellene, de sokba kerül, legalább egy forintba. Annáról még nincsen ujabb hir s én nem akarok járni ő utána, várom hogy ő jöjjön.  

  Itt dolgozom a díványon ülve, az asztalt idehuztam. Ez a mi asztalunk szokatlanul alacsony, ha széken ülök mellette mindig görbedni kell az irásra, egy félnapig ugy irtam de roppant megfájult a mellem, igy jó. De félek, hogy elnyövöm a divánt. Keritek majd valami széket, a minek rövidre lehet vágni a lábát. Külömben pedig dolgozom.  

  Arról nem írsz, hogy tetszik a ház? Szép-e? Milyen? 2000 bizony sok pénz, annak 6%-kamata 120 de talán 150 is.   beszéli, hogy mikor ő jött akkor is alkudta valaki, de   nem akarja adni 300 Bizony pedig azért odaadhatja, kivált ha üresen áll máskülömben. Arról is beszél   hogy valamelyik szomszéd utat akar venni a kertből, ez is jó volna, csak ne szabjanak hallatlan árt, a fő az, hogy a teher fogyjon minél előbb, minél jobban.  

  A két csakugyan épit. Még nem láttam őket mióta itthon vagyok. Egész héten odavannak, csak vasárnapra jönnek haza. Egy héten keresnek ketten hat az elég nekik ott megélni – dolgoznak. Nagyon szeretik.  

  A takarékkönyvet még ma elküldöm az igazgatóságnak. Nincs időm, hogy személyesen menjek, ugyis mindegy.  

  A piros slafroknak örülök, ha szép.  

  A   építkezéséhez még nem fogtak hozzá, nov. 1-re kell készen lenni az épületnek. A 200 sem kapták még meg.   tanul, fáj a melle, őt is vidékre küldi az orvos, de nincs hova mennie.   néni jól van, semmi baja. A szemét már megoperálnák, de nem mer ebben a forróságban vállalkozni rá, hogy két hétig ágyban feküdjön. Befőtteink egészségesek, csak ugy viritanak a sifon tetejéről, szépen elrendezve. A selyem derék azonmód van, hozzá se nyultam a sifonhoz, az ajtaja nyitva annyira hogy nem szorítja. Ma tiszta lepedőt huztam az ágyra, a párnákra is kellene.   hazajöhetne és akkor vele cserélnénk ki  . Jó? – Jaj, tele van a papirom, és nem azzal a nagy ürességgel, a mivel a napom. Sehogyse találom fel magam ebbe a nagy magánosságba. Veled jó édes, elevenség vesz körül, de itt üres szobák, mint egy megfagyott világ. Csókol férjed a te szerető .