Móricz Zsigmond, Móricz Ida és mások – Holics Janka (1904-12-02)

  Őnagyságámnak  .  

  Otthon  

  Idebent vagyok az Ujságnál és irom a Csokonay czikket .   gondolva folyton a maga édes szép arcza, alakja lebeg előttem. Óh, – ha magát ismeri egy  , akkor volnának most igazi lázas, kétség s remény közt vivódó, igazi nagy lelki remegéseket lehellő Zsanett dalaink… S így, a maga poétikus, nagy egyénisége sem tudott költővé tenni engem!… Pedig oly lázas a szivem, oly zugó a fantáziám, olyan örökös izgalom uralkodik a lelkemen, hogy toll le nem irhatja, szó meg nem mondhatja.  

  Az este a Csongor és Tünde  meséjét láttam. Ez az ismert

[törölt]

« poe »

költőies szerelem mese. De nem igaz, nem igaz. Az igaz szerelemben nem csak a boszorkány az idegen befolyás okoz bajt és gyötrelmeket. A legtöbb kint két szerelmes sziv életében önmaguk s szerzik , egy másik csak kinozza őket, de ez – fáj… A levelét megkaptam. S csókolom érte édes!  

  . 1904. decz 2.  

  .