Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-11-30)

  Kedves  !  

  Ólmot öntöttünk ketten  . Találgattuk szörnyen   nénivel hogy lehet, Istenem, ki lehet?! És ha maga nem volna Édes, már én ki is sütöttem volna hogy ki lehet, mi lehet, – de így – legalább megkímélem a fantáziám a fáradságtól. Elteszem azért ezt a csinos rejtelmes alakot, majd kitaláljuk együtt, hogy mit jelent, jó? – Ez éjjel olyan gyönyörű kertben jártam, olyan jól éreztem magam benne, hogy haza se tértem csak 8 óra felé reggel belőle. Maga nem volt velem; ezt kerestem hát olyan soká. Igazán különös, most jut eszembe hogy az egész nagy parkot felkutattam, kerestem valamit, de nem tudtam mit – és nem találtam meg. Minden bokrot megnéztem és mindtől csalódottan fordultam el és mentem reménykedve a legközelebbi felé. És így jártam reggelig.  

  Fordítsunk uj lapra, uj gondolatra. Azt irja Édes, az előző levelében, hogy más lakást vesz februárra. Én

[törölt]

« a »

lakást nem bánom, csak a festést sajnálom, mert ő volt hej! az a kellemes, izléses, fess minta, szép minta – s ujra nem fest  . Lariladilom. De van ebben a tervben egy jó: az, hogy

[törölt]

« mon »

költözzenek akkor bele január 1-től a s mi várunk még egy hónapocskát. Ne tiltakozzék édes, ez praktikus terv. Eddig is luxus volt az a lakás. Nekünk is nagyon kell az a hónap. Csak arra kérem, ha keres, ne vegyen ki rosszabbat annál, mert a két szobás lehet olyan, amelyik nem ér fel azzal az egy szobával. És drágábbat se vegyen semmi szín alatt. – Tegyen, amint jónak látja, csak (ha úgy volna csakugyan) a felmondással siessenek, hogy az az egy hónap is kárba ne vesszen. – És a butorral is tegyen a mint jónak látja. A szekrények igazán bosszantóan össze vannak törve, az ágyak tán jók. De nem bánom, amint lesz, úgy lesz. A siffonokat nem bánnám, ha ki lehetne cserélni, – de veszteségre ebbe se menjen bele semmi esetre. Ha maradnak, megigazíttatjuk. Ha lakást mást vesz, adja el, az ágyak addig ott is állhatnak tán. Nem tudok én innét semmihez hozzá szólni, csak az az egy volna azt hiszem mindnyájunkra jó, ha elhalasztanók egy hónappal – – –  

  Hogy maga ilyen derűs kedvében írta ezt a mai levelét, ennek örülök Édes. Olvastam a Herceg kritikát is s a legjobban kapott meg belőle egy furcsa mondat az első hasáb alján kezdődik s a másik hasábon végződik úgy: kiszemelni. Nézze csak meg, valahogy a "kiszemezni" jobban illenék oda, nem? Vagy "összeválogatni" – nem emlékszem tisztán a mondatra és nem megyek már be érte. És eszembe jutott a Budapesti szemle (?) kritikája, a   véleménye felőle.  . nem adta volna neki a jutalmat, ugy-e? Ezek után engem nagyon érdekel az, vajon el tudnám e végig olvasni azt a regényt betűről betűre olyan érdeklődéssel, mint a mennyire most érdekel . Tudom, hogy volt ott vagy 2 hétig és nem vitt rá a lélek, hogy egy-két párbeszédén kívűl egyebet is olvassak belőle. Igaz, a nevek benne, azok szépek, nagyon tetszettek. Úgye bosszantó, hogy ennyit irok ilyen haszontalanúl, olyanról, amihez nemcsak nem értek, de amit nem is ismerek. Csakhogy olyan jól folynak az ügyek maguknál! Hála Istennek!   üdvözlöm s jó étvágyat kívánok neki a borjúhoz a pecsenyéjéhez. Bár ehetnék én is. Na de csak legyek egyszer beteg, majd szerzek én elégtételt a gyomromnak! De azt nem tudom édes, hogy   otthon van-e, vagy a kórházban.  

  Hát az   fekszik? Hát megint visszafeküdt? Van-e ott valami segítő asszony?   vajon megy-e? Én nem hiszem. Hát a 100 meg van már?  

    azt üzenem, hogy valósággal megkönnyebbültem, mikor olvastam, hogy ő fent a 3-ik emeleten hallgatta az abcugolást. És ha nekem örömöt akar szerezni, ne vegyen részt soha semmiféle tüntetésben, a minek nincs célja és eredménye. Én bizony nem tudtam eddig egy hangot sem az egyetemi ifjak rugaszkodásáról, nincs időm semmire még csak gondolni sem – de akármi cél lelkesítette őket, kár volt fülekre pályázniok. Tudom, hogy   nem volt ott. Megigérte nekem egyszer szentül, hogy nem tüntet többet és már sokszor megtartotta.  

  Érti maga édes ezeket az én mondataimat? mert én alig. És el tudja olvasni? mert én alig. Sietek, sietek aludni. Reggel ujra sok a dolgom. Mikorra kell Csokonai  ? Úgy-e meg lesz? Hiába irom én, hogy maga ne irjon, nem tudok lemondani a leveléről. Már ezt olyan nyugtalanul vártam, hogy a délutánom el volt rontva s ha nem jött volna, holnap tán nem csináltam volna semmit. Irjon édes amikor csak teheti.  

  Irja meg édes, hogy megdönthetetlen és végső terminusnak szánta a karácsonyt? Nem akarom elkedvetleníteni, de gondolja meg praktikusan, nem lenne-e jobb amit irtam. Tudja-e, hogy már alig 4 hét.   és   már elintézték a jegyző és pap ügyet, már tán függünk is, mert a jegyző azt mondta ideje volt már. És   mondta hogy ír erről magának édes, – nekem egy kicsit zsenáns, – de hát ő ki tudja mikor jut hozzá, azért figyelmeztetem én, hogy ott is hirdettetni kell vagy mit, mert az itteni pap nem esket, ha onnét bizonyítványt nem hoz 3-szori hirdetésről. Én nem tudom, így van-e, csak tudom, hogy valamit ott el kell intézni ami nélkül itt nem történhet semmi.   néni is tudja, kérdezze meg őt. Ő már volt olyan esküvőn, amelyiket ilyen ok miatt nem tartottak meg.  

   ? Nos igen, egy hete asszony. Láttam a portájukat. Jól mulattam a lakodalmán.  Az egyik sógor kijelentette: "akár hívsz, akár nem, karácsonykor ott leszek." Ezt úgy hívják hogy: Pista; nem az eljárását, hanem őt magát. A   néni nyilt követelésére össze kellett ott tegeződni 3 Matthaeidesz sógorral. Különben derék emberek mind, nem bánom ha te-nek szólítanak. Csak nekem furcsa. A puszikat, megigértem, hogy 4 szem közt fogom kinek-kinek a saját érdeme szerint és az én izlésem szerint kiosztani. Igen bizony!   ugyan tiltakozott erősen a 4 szem ellen, de ez nem gátolta   abban, hogy számítson rá, bár ő nagyon rajta volt, "végezzünk vele minél előbb, nem lesz rá De nem ezekkel a fiukkal mulattam én. – Volt ott egy pikánsabb alak.  . néni tán meg tudná mondani. Tánc közben karlökéseket végeztem előre felé, hogy lökhessek egy tolakodót, aki a mellett bódító tudott volna lenni rám, ha már el nem lennék bódulva. Szellemes és taktikával ostromol. Hogy miért agglegény, azt csak ő tudná tán megmondani.  

     -  felkérték az én vőfélyemnek is. Remélem,   nem fog megapprehendálni ezért.   idősebb és érdemesebb rá. És ha csakugyan lesz valami, akkor   hivom koszorúslánynak, ha nem jönne, akkor  , vagy  . – Már itt van a küszöbön igazán és nincs még megállapodás, pedig az nagy dologgal jár. Előre kell szervezkedni és gondoskodni.

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

 

    van, hétfő óta nem is volt még itthon.  

   . néniék hogy vannak? Irjon róluk is édes.  

    otthon van már? –   hogy van? Szeret-e még?  

  Igaz! A téli kabátom! Micsoda csuda! Mindenki azt bámulja, már unalmas. "Olyan nagyságos asszonyos" mondták rá. Hát fényes is! – Óh, de sokat beszélnek most rólam. Megszólnak tudom, de irigységből!! –  

  Nem tudom mit feledtem ki ebből a hosszú levélből. Maga is ilyet irjon, ne oly csöppeket. Ha Zahler Bözsikének, illetve az anyuskájának tud kurizálni, nekem is tudjon. Még

[törölt]

« arra »

attól is irigylem. – Azt szeretném ha karácsonykor még eljönne ünnepelni (ha nem volna olyan nagy költség.) és egy hónap múlva…  

  De ne jöjjön karácsonykor, hisz februárban úgy is jön. Vagy Szatmárba megy? Oda mikor édes? – Ne tegyük az esküvőt már csak márciusra, hogy Szatmárt is megjárhassa? Én tartok tőle édes, hogy ha én fent leszek, maga nem megy Szatmárba. Még egyet édes. ha lakást vesz, fő, hogy poloskátlan legyen, amennyire egy olcsóbbfajta lakástól kitelik. Bár én őszintén, már megszoktam, hogy ott leszünk, de nem is okoz bánatot, ha azt a lakást elcseréli; csak rosszabbal ne.  

  Tudja, hogy én gyanakszom, hogy nemcsak a polosok miatt akarnak maguk onnét elmenni? Pedig poloska mindenütt van és olyan olcsó lakás tán sehol.  

  Isten vele Édes. Irjon mindenről és biztosat. Csókolja szerető  

  1904. nov. 30.