Pallagi László – Móricz Zsigmond (1904-10-13)

  Kedves   öcsém!  

  Mind két leveledet ma kaptam meg. Egyikből a boldogság sugárzik, ellenben a másik szinte megdöbbent hirtelenségével. – Valóban nagy csapás a családra, ha a család   beteg és nincs gyámola. Elgondolom kedves öcsém, hogy elküldöm  , de miért? Azért talán, hogy kettőt ápoljanak? Hiszen mondhatom, hogy napról napra javult egészség tekintetében, de hiába, neki már kicsi kell s meg van a visszaesés. – Mióta az első hirt meghallotta szegény   betegségéről, azóta ő is gyengébb, nem fekszik ugyan, de közel áll ahoz. Már megvolna ő nála a látszat, a kűlszín, de ugy látom én, hogy ő is ugy van szegény, mint a mely gyűmölcs kivűlről mutat, bár belűl férges. – Én nem szoktam szegény   eltitkolni semmi hirt – daczára, hogy én kapom legelőször a leveleket kézhez, – mert azt szeretem, hogy hozzá szokjék a bajhoz kezdettűl. – Tudassátok minden nap, mert daczára annak, hogy ő is gyengélkedik, nem hiszem, vissza tudjam tartani az utazástól, bár mondom, hogy akkor kettőt kell ápolnotok. – Én azt hiszem, hogy lelkem   betegsége bizonyos lefolyásu s reméllem mielőbb visszajön a kerék vágásba, csak hogy én azt hiszem, hogy neki már mindig óvatosan kell élni és a gyógyszert nem szabad megvonni magától, használnia kell olyan gyógyszert a mely a székrekedésen segít. – Egyszóval nem tudjuk innen elképzelni, hogy mit tegyünk vele. Tele van a főváros jó orvosokkal és az annak a mestere. Nem szabad mindjárt kétségbe esni. Vagytok ott már négyen is embernyi emberek, tehát nem hagyjátok a fejetek elveszni, hanem a bajt ahoz értő orvossal. – Újból arra kérlek benneteket, hogy nap-nap után értesitsetek egy-egy kártyán.  

  – Adjon a jóisten – kit imáinkban mindennap kérűnk – szegény édes jó   mielőbbi felgyógyulást, hogy még számos éveken keresztűl gyönyörködhessék nagyra törekvő családjában. – Jó az isten bizzunk csak ő benne. –  

  Ezek után ölelűnk csókolunk mindnyájatokat egytől egyig megszámlalhatatlanszor.  

  mi hála istennek mindnyájan egészségesek vagyunk  

  904. okt. 13. ölel bátyátok, – és övei. –