Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-09-18)

  , 1904. szept. 18.  

  Édes, drága  !  

  "Helyettem kis levél –" – ennek is elégnek kellett lenni. Pedig vártam. Nagyon vártam, most már nyugodt vagyok és boldog. Édes, édesem igazán boldog vagyok, de víg nem tudok lenni. Víg csak magával vagyok. Tegnap este, illetve a mult éjjel itt nagy muri volt a bányászkongresszus tiszteletére. Sajnáltam már, hogy nem jött, de csak tegnap rögtönözték a fiatalok. Látott volna legalább egy nagyon kedélyes, urias és kellemes mulatságot . Könnyű itt! Ahol 3 lány van és annyi táncos ilyen alkalommal, hogy minden lányra legalább 3 jut. 2 négyes volt, mind 6 pár táncolta. Mindenki boldog volt, mindenkinek csak úgy sugárzott az arczáról a jókedv (Böskéért 2 bányász versenyzett, mind a kettő szerelmes bele) (Élvezet volt azt a kis kacér lányt nézni, hallgatni. Olyan volt, mint egy rokokko-baba) én is jól mulattam és mégis hárman kérdezték meg, hogy mért vagyok kedvetlen és hogy ugy-e nem szeretek táncolni? Nem látszik rajtam, hogy élvezném a táncot. Ezt   néni mondta.  

  Nem is tudok én társaságban csak mint néző és hallgató részt venni. De nem is vágyom, még így sem. Csak maga után vágyom, csak a maga társasága után!  

  Azt a sok apróságot, amit leírni készültem magának édes, már nem emlékszem mi volt, nem is gondolkodom rajta, csak azt irom, ami a tollam hegyére jön.  

  Ma egyszerre kaptam a levelét a  , egyszerre felelek is rá, már úgy is régen készülök arra.  

  Ma már befűtöttünk, mert itt anélkül csakugyan megfagynánk már. Én örülök neki, mert azt jelzi a befűtött kályha, hogy közeledik a tél. – De karácsonyról még sokat kell beszélnünk.  

  Olyan viharok járnak erre, hogy tegnap pl. töviből törte ki egy nagy almafánkat az ablak előtt a szél.  

    még nincs itthon, de nagyon határozottan irt neki   is,   is, hogy el ne mulassza ez évben a katonáskodást. megy a 32-ekhez, ha megy.  

  A gépem van már, holnap tán felhozzák. Varrhatok már, ha kész lenne a varrnivaló. Most monogrammokat himeztem, amik ellen mindig úgy rugdolóztam. De nem engedek semmiért pénzt kiadni, amit csak elvégezhetek magam, mert mindent drágán vettünk. Én akartam így, finomat, – inkább a varráson spóroljuk be, azt is, amit most pl. a gép árán többet adtunk.  

  De nehogy bosszankodjon eze

[törölt]

« ke »

n a prózai részén a mi ügyünknek. Tudom, hogy magát ez nem igen érdekli, de hát ez szükséges mind.  

  Jaj de szép most ez a mi csunya szobánk! Olyan barátságos. Alkonyodik, a leszálló nap vakítón tűz ide egyenesen az óra mellé a fal

[törölt]

« ak »

és

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

fotografálta le a sok zizegő, mozgó falevelet, melyek fekete mozgó furcsa alakok a tiszta világos alapon, a

[törölt]

« meg »

világított falon. A szob

[törölt]

« á »

falainak többi összes része sötét már. A tűz pattog, és csak a kályha előtt a divánon van hasonló kép, amit a kályha fénye vetít oda. A különbség az alap színben van, a nap, és a tűz fénye között.  

  Mire ezt leírtam, már bukik lefelé a nap a hegy mögé, csak a kályha fénye él már. Erősen és hirtelen sötétedik.  

  Jár német órára? Mit csinál? mit ír? Nem láthatom semmijét. Olyan nagyon bízik maga, Édes! 4000 Kevesebb is elég lesz! Csak ne számítson így, mindig a legrosszabbra inkább, mint jót várni. Még a biztos sem biztos, nem még így! –  

  De kedvesem, ne értsen félre és ne hogy fájjon ez az én pessimizmusom magának. Én mindenáron, minden áron, minden körülmények között a magáé vagyok és leszek, ha nem lehet, nyomorogva, haldokolva is. Csak szeressen! Most is csak azért erősködöm ezzel a stafirunggal, hogy könnyebb legyen a kezdetünk, hogy ne kelljen mindjárt ezer gonddal küzdeni más rovására. Csak azt akarom, hogy minden legszükségesebbünk meg legyen (  akarja , én csak nem ellenkezem.) hogy az én édes kedvesem nyugodtan ülhessen az asztalánál róva a betűket tőtve a papírt az én vetélytársaimat. Nem látok már édes. Tán este lámpánál irok még hozzá. Isten áldja meg! Csókolja a maga szerető .