Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-06-20)

  , 1904. jun. 20.  

  Édes jó  !  

  Kipótolom az elmulasztottakat, irok ma másodszor is. A levélpapír nagyon elfogyott, mint látja, (de eszébe ne jusson nekem venni, holnapután veszek ) csak azért irom, hogy meg ne botránkozzék az összeszedettségén. – Édesem, egyetlenem, hát megint rossz hetet szereztem én? Hát hisz irtam én többször, azzal a feltétellel küldtem volna el: "ha most hoz nekem a posta valamit." – És nem hozott hát én csak nem lehettem következetlen? De édes   maga jól tudhatja, ismerhet már, – hogy én, mihelyst a leg csekélyebb ernyedést sejtem meg, vagy kombinálom ki – a maga részéről, én rögtön túlzottan tántorodom meg, hogy egyszer valaha esetleg talán no mosolyogjon – hát hogy egyszer valamikor ne vethesse a szememre, hogy… kimondjam, amit már többször leirtam? – hogy a nyakába kötöttem magam. – Most nevet, és csodálkozik, hogy ilyen számító és önző vagyok? – De majd egyszer, valaha – későn… Ki tudja?? –––  

  Most érzem, hogy szeret, érzem, biztos vagyok felőle, hogy az enyém, teljesen az enyém, – de hátha aztán csalódik bennem, hátha sokra, értéken felül becsül? – Hátha én hátramozdítój

[törölt]

« á »

a leszek csak a maga boldogúlásának, életének. Sokszor gondolkoztam már ezen, de mindig azzal vigasztalódtam, hogy mi csakugyan egyek vagyunk, hogy maga úgy gondolkozik és úgy érez, mint én, úgy kész mindenre értem, mint én magáért, hogy mi tehát nem tudnánk most már egymás nélkűl élni. – Különben, mindenbe beletörődik az ember, mindenre képes az ember csak akarni kell. No édes jó  , ne nevessen ki ezért, ne is gondolja, mintha én egy pillanatig is gondolni tudnék arra, hogy én tovább ilyen mintára óhajtanám folytatni életemet, – de hát – ha én nem is gondolok erre, – a sors könyvében nem tudom milyen programm van még a mi számunkra írva. (Szegény sors, megint ő a bűnbak!) Kezdek sentimentális lenni? – Nem leszek; nem hiszek még a sorsnak sem, nem hinném, ha azt mondaná sem, hogy nem leszünk egymáséi. Tréfálna csak a sors úgy-e? Mi jobban tudjuk azt úgy-e? Édes egyetlen, drága  , hányszor mondtam már, hogy – és hányszor fogom még Neked mondani, mikor Veled leszek édes! – Holnap vizsgám lesz  

   

    néni tegyen, amint akar, ha esetleg jönne

[törölt]

« , »

csütörtökön, szálljon le, ott vár   kocsival.   tán elment a tanulmányútra? Vagy mért volt ott? Jól mulattak a Margitszigeten? Szép lapjait köszönöm, majd otthon meghálálom. Maga 3-án jön? Lehet? – Ha nem iratkozott be a Muzeumba, akkor csak menjen inkább Szatmárba előbb s csak utána jöjjön hozzánk. Hadd ne legyen folyton az eszembe és a nyakamon Szatmár. – Elszámítottam magam egy héttel, pedig 15-éig még 4 hét. - Csak Szatmár után jöjjön hozzánk. Igaz! Hát már nem gondol a "fölösleg"- re?   lökdösi itt kegyetlenül az asztalt, nem tudok írni. Pá édes. –   is csókolom. Mit csinál? És  ? az

ismerős

[bizonytalan olvasat]