Holics Janka – Móricz Zsigmond (1904-06-14)

  , 1904. ⁰⁶/14.  

    nekem!  

  Ma csak egy tönkrefirkált, összetépett lapocska hozott olyan víg, jókedvet, kedves, fesztelen hangulatot. – Úgy-e, úgy volt, hogy az illető, aki írt, – egy másik illetőt, aki köteles volt asztallá változni, oda állított az ablak mellé azon a kellemes vasárnap estén – és ott, azon a szent helyen, az esti szürkület homályos fényénél tákolgatták össze édes neveiknek betűit kedves tréfálkozás közepette egyik-másik, pl   úr roppant nagy, olvashatatlan arisztokraciával. –?– Na, hisz Magácska is meglehetős előkelő, tudja, más előtt, – nekem már nem tud olyan előkelőn írni, hogy el ne tudjam olvasni. – Úgy-e nem is érti, mit hadarok, nem is ezt és igy akartam én írni, de hát mégis megjegyzést érdemel az a lap, amit egymás hátán irtak meg;   csinálna ebből a témából egy idyllt a "Rokoko idyllek "-jei közé; ezzel a könyvvel különben minden szellemessége és extrasága dacára, nem vagyok megelégedve. Nem érdemes olvasni, nem is olvasom, inkább csak "Az urak és parasztok ". De mi köze magának mindezekhez, úgy-e? azaz, hogy: mit érdekli ez magát? Inkább azt irom, hogy vasárnap én egész nap voltam  , este felé jöttünk gyalog haza.

[törölt]

« E »

gész nap szenteskedtem. Délelőtt templomban, délután 1-től 3-ig aludtam, arra ébresztettek, hogy menjünk a temetőbe, ott sírkövet szentelnek. Hát mentem. – Onnét egyenesen haza jöttünk. Azóta itt vagyok és várom először is a maga levelét, másodszor a vizsgát (a mitől drukkolnék, ha venném magamnak hozzá azt a fáradságot, amely egy tisztességes drukkolásnak kijár) és harmadszor: várom a majálist. Nem is annyira én, mint mások, ez idén mondják jónak, mulatósnak igérkezik. Én rögtön, a hajnali vonattal akartam haza utazni a majális után, 22-én, de csak 23-án megyek, mert előbb kialszom magamat. Hogy én mennyire szeretek aludni! – És hogy tudok aludni! – Hát mához egy hétre ilyenkor már vigan leszünk, én is fütyülök a világnak, ha a vizsga jól sikerült. Tudja, most nekem tán készülni kéne hozzá, de én bizony irok inkább magának, ha maga nem is ír nekem. – Azért el vagyok most jobban foglalva ezzel a sok firkával, anyakönyvvel; statisztikai kimutatások és ehhez hasonló kellemes rovatos-munkák fogyasztják az időmet. De már csak 6 nap, a 7-diken megpihenek, azaz hogy a 7-diken fogok még csak dolgozni igazán! Itt olyan jó táncosok vannak! Ugy-e magának nem esik zokon, hogy olyan örömmel várom már a majálist? Most már is többet ér.

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

Kihuztam ezt a sort, mert mintha látnám savanyú pofinkóját kis  . Tudja, mit szeretnék a legjobban? Ha mind a ketten itt lehetnénk, vagy azt se bánnám, ha ott lehetnék már.  

  Most, hogy már itt vagyunk a szereplés végén, eszembe jut, hogy ez elég kellemes kis kirándulás volt, és nagyon gyorsan telt el. De lehet, holnap már nem így éreznék iránt, ma különös jókedvű vagyok. Ma sokat játszottam. – A játék meg mindig felvidít. Úgy-e, szeretne úgy egy kicsit ellenőrizni? Hm? – Mit gondol kivel játszottam és mit? Hát lapdáztunk is, meg "kinn a bárány, benn a farkas-"t a gyerekeimmel. Meg "bot ki botocskám"-t szintén a gyerekeimmel. Előbbi játék az iskola udvarán, az utóbbi az iskola pókhálóktól és szeméttől elborított termében folyt le. – Aztán haza jöttem nagy jókedvvel, biztosan várván egy levélre, de mivelhogy csalódni emberi dolog, én is belenyugodtam a sorsomba. –  

  És ma intéztem el végleg a jövő évi programmomat, lemondván egyszersmindenkorra a tanítói

[törölt]

« állás »

helyettesítő állásról. És elhatároztam végkép, hogy hacsak lehetséges, és az én édesem visz, – karácsonykor Isten segítségével elmegyek az én édes   asszonyának. – Jaj, de jó lesz, jaj, de nagyon jó! – Ugy-e jó lesz édes? ugy-e nagyon jó? És ha nem lesz ebéd?? Akkor nem lesz nagyon jó, csak: jó. – Hát nekem ez is elég. Lám, hát csak volt a protekcióját megvonni, mert ha főzni nem tudok, legalább pénzt tudnék keresni. – Ezen csakugyan érdemes gondolkozni egy kicsit. Kereshetnénk ketten; vagy ez tulságos sok lenne? Majd beszélünk már mindenről . Mához 4 hétre már beszélünk. – A könyvtárnoki tanfolyam jó lenne, ha lehetne, csak az nem jó benne, hogy maga után még Szatmárba menne. Különben hisz olyasmit is pengett, hogy nem akar "fölös betetőzése lenni egy bizonyos diszes koszorúnak". Hát én teljesen magára bizom, hogy legyen-e, vagy ne. Ha nem jön, én nem hivom. – Lehet, hogy nem adhatnánk magának olyan kényelmet, amilyent szeretne – nem is; az nálunk nem lehet, meg azt is tudom, hogy nem lesz magának valami kellemes a tartózkodás, – én nem is merném így hívni, ha ezeket tartanám szem előtt. De… ha maga mégis eljön, örülni fogok és meg lehet győződve róla, hogy mindnyájan – és mindent elkövet majd, hogy lehetőleg kellemessé tegye a nálunk tartózkodását a  

  maga szerető .  

  A többi ilyen levelet majd adom át esetleg, jó? Akkor is aktuális lesz az.