Levél
Bpest
. 1904. ápr. 27.
Budapest
Annál inkább mert ma este az egész ház magával foglalkozott, ha
szeretnék s tudnék pletykálni, most bő alkalmam volna rá.
Édes apám
volt ott a Móricz Bálint
Bácsinál
.Holics Zsigmond
*
Én vezettem el, de fél ötkor értünk oda s ötre nekem már a Kisfaludy
ülésén*
kellett lennem; igy csak egy negyedóráig maradhattam.
Ő ott maradt soká. Zsani
néni nem volt otthon. A Szklenár Johanna Emília
Bácsit
operálták és most végtelen ideges és szenvedő. Fájdalmai, kinjai
vannak. Az arczszine is rosz. De ezt maga ugyis megtudja majd, erről mért
irjak.
Holics Zsigmond
Érdekes hogy mi mindent
[törölt]
« el n »édes apám
. Majd egyszer, szóval lehet hogy elmondom. Ámbár tudom hogy ez a
kiváncsiság felingerlés nem Móricz Bálint
épen
gyönyörködtető szokás.
[szerkesztői feloldás] éppen
Igaz. Hát Magácska
Majthényinénak
tud irniSzombatfalvy Klára
*
és – valaki másnak nem? Igen? Holics Janka
1904. április 13-i levelében említi, hogy Holics Janka
Szombatfalvy Klára
fényképet kért tőle. Szombatfalvy Klára
Pista
most Móricz István
Kispesten
volt és özön szenzáczióval jött haza. Kispest
M-né
hírt terjesztett szana szerte. S most egész Szombatfalvy Klára
Kispest
zúg, mint a méhkas. Kispest
Mné
azt mondta rá, hogy
Szombatfalvy Klára
Hanem most megenged ugye édes, hogy ha a foszforom pislákol, és nem
lobog vakító fénnyel? A foszfor külömben is csak pislákolni szokott (lásd a
Zsani
néni konyhájának gyufa stílját.)
Szklenár Johanna Emília
De olyan régen, olyan igen- igen régen kaptam magától levelet!
Nap-nap után ezeket olvasom, a mik itt vannak előttem, az utolsó két
levelét.
Most élőszóval beszéltünk magáról. Odabent valami idill volt s lámp
[törölt]
« á »a
kellett hozzá. Ezt én szolgáltattam. S hogy az álomról
elfelejkeztek, [javítás]
édes apám
rögtön Magát említette. (Móricz Bálint
ugye
Nem is sejti,
mennyire szereti magát, mióta a levelét olvasta!) s most mondom megtárgyaltunk
egyet mást. Többek közt egy előreláthatólag sajnálatos bajt. Azt hogy a
[beszúrás]
Nagymamáékkal
mindjárt az első napokban haragba vagy legalább faséba kerülünk.Szklenár Jozefin
*
Haragos, feszült
viszonyba kerülnek.
Nekünk,
édes anyámnak
s nekem az a bajunk, hogy nem szeretjük a vendéget, kivált a
bizalmas mindennapos vendéget. Pallagi Erzsébet
Nagymama
pedig arra számít, hogy folyvást ott lesz nálunk, meg is mondta már
Szklenár Jozefin
édes apámnak
hogy alig várja hogy oda menjünk, mert ő mindig szívesen lesz
nálunk. Pedig az én Móricz Bálint
édes anyám
egy évben legfeljebb kétszer-háromszor ha megy be hozzájuk s ha
szivesen látja is Pallagi Erzsébet
öket
, de nem akarja hogy [beszúrás]
ennél
többször [beszúrás]
legyen
kényelmetlen őnekik a mi bajos, mindenes házunk. Bizony nem tudom hogy
[beszúrás]
[törölt]
« res »ne
érezzék magukat
ők.
[beszúrás]
Én csak egy ok miatt sajnálom ezt, azért mert félek hogy Magának
lesz nem örvendetes. Tudja édes, hogy senki, de senki a világon nem számit én
elöttem, csak Maga! És tudja hogy ebben a kérdésben nem volnék ilyen öszinte
senki előtt, csak maga előtt. Ugye tudja?
Tudja isten, mióta ez a vasuti és posta zavarok vannak, s mióta ugy
tetszik nekem, hogy szinte nyilvánosság előtt tárgyalunk, nem tudok olyan naiv
és fesztelen lenni, mint ha biztos volnék benne, hogy olyan titkos a
csevegésünk, mintha gondolatban, vagy négyszemközt –
Csokonai
illusztrálásával foglalkozva – fonódnánk egygyé.
Csokonai Vitéz Mihály
És annál jobban vágyom Maga után. Pünköstkor hogy lemegyek-é azaz
fel, (abba a rettentő görbe országba)
*
– még nem tudom. Anyagi okok itt tarthatnának, de
azért egész biztosra veszem hogy föl megyek, mert a másik serpenyöben rettentő
sulyos érzelmi okok Utalás
Gömör vármegyére.
[törölt]
«
[...]
»[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
És ne nézze hidegnek ezt az én levelemet. Ha megyek, – akkor
váratlanul fogok betoppanni, legfeljebb három napra. Több idő semmiesetre sincs
kilátásban.
Van-e már ott zöld lomb. Küldjön egy falevelet.
*
Itt a mi kevés fa van, az már mind zöld. Vasárnap
Bár falevelekről nincs tudomásunk, egy 1904. augusztus 2-ai
postabélyegzőkkel ellátott borítékban
Holics Janka
préselt rózsaszirmokat küldött
Holics Janka
Móricznak
.
Móricz Zsigmond
Júliánál
Hildenstab Julianna
*
voltam s vele kimetünk Budán a mezőre. Gyönyörű szép az
a Buda! és a mező felséges. A fákon rendkivül üde, tiszta és teljes lombkorona
van. Ilyenkor szeretem legjobban a fát. Levelei 3/4 részben kifejlödött nagyságuak, és tiszták; se por, se
füst se a napbarnítás nem vette még színét. Olyan, mint egy uj ruha, milyet Talán
Hildenstab Júlianna
.Hildenstab Julianna
épen
most vett fel valami édes, üde leányka.
[szerkesztői feloldás] éppen
Bpest
. 1904. apr. 28.
Budapest
Reggel van, befejezem ezt a kis levelet. Megengedi édes, hogy ne
olvassam el az eddigieket? Mert félő, akkor nem volna majd okom felhányni
alkalomadtán, hogy irtam én is egyszer árkus papírosra, láthatatlan apró
betűkkel! (T. i.
ha
itt maradna e levél.)
[beszúrás]
hány csókot hinték reája! A levélre s arczképére, meg arra a kis
mocskos babára… És olyan szépen mosolyog rám, olyan változatlanul, olyan édesen
utána… Én rám, mindig rám néz. Mindig csak én rám ugye? – Vagy akárki van
előtte, akkor is mindig arra néz? Ugye édes
[törölt]
« elfordítja »behunyja
a szemét s nem keresi minduntalan, ha más van előtte (a képen sem) Lám én egyenesen magát
kerestem meg ott, – ott, – s azt nézem mig egy morzsa lesz belőlem.
[javítás]
Vegye át szellőtől, a napsugártól, most én rájok biztam. Vegye át a
hideg papir képemtől, hisz én is a magáéra raktam.
Ölelem, csókolom, szivemre szoritom s minden gondolatát, minden
szívdobbanását örökre lekötöm. Édes, édes, édes!
Már én annyi reménytelen küzdelmet sikertelen napokat és fájó
esztendőt éltem át, hogy alig várom végre a napot a mikor egymást átölelve,
ketten eggyé letten egyenesen üdvözülhetünk. Szeretném ha egy csókban egy
végtelen és édes szerelmi csókban szállana el a lelkünk akkor – s a
menyországban folytatnánk a bus, felséges szerelmet.
Vagy ne? Élvezzük az életet az emberi kor legvégső határáig? S
egykor majd ránczos, összefonyadt, ideges öreg bácsik és nénik, papó s anyóka
módjára szökdécseljünk át a másvilágra? a hol az a boldogság vár reánk hogy a
csúz, meg a köszvény nem bánt többet?
