Móricz Zsigmond – Holics Janka (1904-04-19)

  . 1904. ápr. 19.  

  Szivem lelkem  !  

  Csak legyen magának kifogása a betüim ellen! Mikor mindennap irok. Az a fő, hogy én, ha öles betűkkel irok is , maga akkor is irjon apróbetüs kis nyolcz, tizennyolcz oldalacskát.  

  És ne filozofáljon. Mi mindnyájan szeretjük a jó embert, mint a méhek. És   ellen ne legyen kifogása, mert azt találom következtetni, hogy magának van ő ellene –  

  Pardon! édes. Nem mondtam most olyat? a miért a kicsi begyünket kicsi kulccsal kinyitjuk, hogy egy kicsi télire valót eltegyünk bele.  

  A   néni viccze nagyszerü, mindja meg hogy kezit csókolom neki.  

  A maga himezni valói rémszerüek. Bár igaz én a mult héten több bajtól féltem mint a menyire valakim becsüli a baját.  

  A   tortájának hireszárnyalását próbáltam megfejteni, de sajnosan nélkülözöm a helyszini szemle hiányát. Bár igaz hogy igy a képzelet jobban és sikeresebben dolgozik. Tehát én azt vélem hogy a maguk háza alá van aknázva, bányaalagut praktikus átalakítása által. (A gondnok urnak könyen megy ez a dolog) – s odalent társalgó, azaz figyelö állomás van berendezve, hova vélhetőleg örszemek járnak le. Talán sorban, vagy rang szerint, ezt nem tudom. Igen valószinü hogy a Doktorné Őnagysága, mikor maga találkozott vele onnan jött, sőt, ha minden meglevő és hiányzó, lehető és lehetetlen adatot egybevetek s beállitok a logikai lánczba, arra a csinos és tetszetős eredményre jutok hogy – stb.  

  Igaz, a pletykától ne gondolja hogy elment a kedvem azokután az izletes eseményecskék után. Személyemet ért hízelgő nyilatkozatok ugyan fölöttébb jól estek, de félek hogy azok a fölületes és pár pillanatnyi szereplés varázsától eredtek. A mi a szerelmet illeti, bátor vagyok bevallani magának, hogy én is szerelmes vagyok őbeléjük anyira, mint ők én (pardon!)… Nem hiszem hogy ez veszedelmes lenne, mert komolyabb jövő nem fenyegeti az érzelmeket. Ök valószinüleg nem jönnének hozzám nejül, s én valószinüleg nem kérném meg öket u. e célból.  

  A leveleim vizsgálata magának poétai részről nem igen okoz őszinte örömet. Megmentsem ez örömtelen örömöktöl? Ilyen félreértés! (bányarém itt = Ámor) Egek, hova legyek!  

  Érdekes volt hogy   néni hogy mondta el   az ügyet. De én se tudom hűen  

  A szerkesztöségben, és itthon és az egész világon jól van a dolgom. Meg ne

igenlje

[bizonytalan olvasat]

az Ég.  

  Igen, takaréktűzhelye lettem a maga gazdasszonyi szívének.  

  És most csókolom számtalanszor édes…  

   

   

  A meg fejtök közt gyönyörü ajándékokat oszt ki   bácsi  

  (ha haza megy)