Holics Janka – Móricz Zsigmond (1903-06-27)

  Édes nagykorú  !  

  Egyszer maga nekem azt mondta, hogy 30-án van a születésnapja és én akkorára olyan nagy terveket koholtam. Most összeomlott a sok terv, mert magácska Péter-Pál napján, (tehát egy nappal előbb, mint én szeretném) volt szerencsés születni. No, de mindegy, úgy is csak maga veszít vele. nem kap friss, gyönyörű Napoleon és la france, meg gloire de dijon rózsákat, sem fehér violát. Miért? Azért, mert nem kedden, hanem hétfőn van a születésnapja. Majd utólagosan, itt, jó? Hát így csak szivből, szerető, lángoló, égetőn, meleg szivből kivánok magának minden jót; egészséget, megelégedést, kitartást, boldogságot, jó kedvet, mérsékelt (!) jólétet stb. stb. Kivánnék én mindent, mindent, mindent ami magának kedves és jóleső, de… "csakhogy a vágyim szörnyű nagyok." És lehetetlent senkinek sem kivánok, nem még annak, akinek érdeke az én érdekem s a kinek kivánsága az én kivánságom. S a maga vágya: Hozzá méltó, büszke küzdelem. – Hát leimádkozom ezt is az Égből, pedig, jaj, de féltékeny vagyok én arra a büszke küzdelemre! Pedig milyen csepp ez a tengerbe, csak kiemészti a mai értelemben vett eredmény nélkül. Jaj, de ne bolygassuk, – mert mindjárt megharagítom nagykorúsága dicső ünnepén  . No de ha fázik az efféle filozófiától,… hát, hát… izé… felmelegítem másféle filozófiával. Meg van elégedve? Édes, egyetlen, nagykorú   nekem. (Már százszor kellett félbe hagynom.) Míg az ólban jártam, elvesztettem gondolataim fonalát egészen. Ej, de nem is kell ide logika, nincs is logika, dehogy van, nem is lehet! Mikor Maga jön! Hát persze, hogy: da höhrt sich allesz auf! – Ha tudnék, ha tehetnék most valamit! Csak belülről tombolok. Czukor, édes, aranyos, jaj, jön. Hogy is lesz az, mint is lesz? De ne tétovázzon hát! Ha tudnák itthon, hogy ki jön, és hogy én mit gondolok, sejtik is, – de nem is sejtik tán – hát az sem baj. Látja, nem tudok írni, szégyellem ezt a boczi-boczi tarka stb. levelet, – de hát ha Maga jön! Jaj, de mikor lesz még kedd, szerda, csütörtök??? Mikor indul? Kedden? szerdán,   is szerdán este indul s csütörtökön reggel lesz . – Irja meg rögtön, mikor jön, hogy várhassák a vonatnál . Legjobb lesz, ha este indul azzal a vonattal, a melyikkel én, akkor reggel (tán ¹/₂ 9-kor) lesz. Itt várja valaki tőlünktől, aztán jönnek felé. Aztán jól nézzen szét azon a vidéken. felett a hegyről már látni , figyeljen rá, nézze meg, mert még eddig soha sem nézte, mikor felfelé jöttünk, pedig én mindig megmutattam: Nézze   édes, az már , no még egy kicsit megyünk, – addig, látja? Nagyon fáradt már? Mindjárt ott leszünk. Csak innét leszaladunk még előbb, ebbe a katlanba, onnét hamar otthon leszünk. – Úgy-e, szép itt? A sodronypálya, látja? Ez is megy. – – – Már itt vagyunk az ivotónál. Ott ül   ni, ennél az ablaknál. – De most,  , de most! Még ilyet nem evett maga, dacára, hogy nagykorú! Most jön az én gyönyörű, szép erdőcském, a mi minden-esti sétautunk. (Jaj, de jó lesz!) Ejnye, már vége! Itthon vagyunk! No még ezen a csúf, unalmas kolónián véges-végig, a leges legvégső házáig. Csak jerünk, fáradt, mindjárt otthon! Megpihen. – Úgy-e ilyet maga még nem látott? – – – De ilyet látott, sokat, úgy-e. T i. cseresznyét, látott, úgy-e? Hát mikor már cseresznyét lát, akkor már itt van, itt… Még csak ezeken a díszgrádicsokon fel, aztán a diadalkapun be, és aztán…  

  Ezt most maga mind végig fogja in natura élvezni, nemcsak úgy, mint eddig mikor együtt jöttünk; tudja, már kétszer jöttünk , – emlékszik??? Most maga fog jönni nélkülem, hála Istennek! Aztán majd adok én magának! Micsoda imádságot imádkozik Maga! No hisz, maga javíthatatlan! – A bulkeszi regény meglepett – egyébb semmi. – A Tanulók Lapját várjuk (s a szerzőt is! – )  . néni holnap jön. (vasárnap) Csak maga irjon, kérem mindjárt, ne várasson ennyit mint most, magára. De hát mondja, mi lesz a hivatallal? Csak nem hagyja ott végleg? Adnak szabadságot? És mit szólnak otthon a maga üdüléséhez? De én nem bánom, akármi lesz, maga jöjjön, mert lemondani – az szörnyű lenne.  

  Mikor már itt minden kész a maga fogadására. A kert, a rét, az erdő, a hold, a csillagok, a László tárna, , , Murány vára, – a cseresznye, mink, –, én – minden, minden! – És ha nem jön, megpróbálok meghalni! – Úgy-e megijedt? – Tudja mire kérném, az   nevében? Kérem szépen, ha nem esik terhére, s ha teheti, hozzon egy-két jó és érdekes olvasni való regényt  , boldoggá teszi őt vele.  

  Nem tudok, nem, semmit írni, csak arra kérem, irja meg olyan levélben, amit adok, hogy mikor várjuk.  

  Isten éltesse és áldja meg. A közeli, boldog viszontlátásig üdvözli s…  

  szerető  

  1903. jun. 27.