Móricz Zsigmond – Szász Károly (1903-04-02)

  Mélyen tisztelt Nagyságos  !  

  Most kaptam meg csak becses levelét   s , – miután megköszönöm a szives sorokat, – ezeket mondhatom:  

  Ebben a hónapban, ha valami közbe nem jön, szeretnék egy régi kedves tervemnek neki dőlni,   életéből, illetve jellemrajzából egy fejezetet kidolgozni Ifjúkorát, az első pályázatig élt életét szeretném én tanulmányozni, nagyon érdekel, az ő jellemének kialakulása hogy is történt.  

  De nagy nehézségek fenyegetnek. Nem a tárgybeli nehézségek, – mert ezek csak még ösztönöznek, hanem – az, hogy könyvtárt nehéz lesz használnom. A Muzeumi csak délelőtt van nyitva, az egyetemit meg igy idegenül nem

[törölt]

« kön »

lehet használni, – bár megpróbálom megkérni   urat, legyen segítséggel.  

  A statistika érdekes élet, – délutáni s szakmány munkával bizony én féltem lekötni magam s nem is kértem ezeket Öméltóságától. Pedig teméntelen pénzt tudnak ott keresni a kik tudnak.  

  Az Uránia[PIM] tagsági díját méltóztassék levonatni a honorariumból, ha szabad kérnem, – s nem lehetne semmi utat-módot találni, hogy vagy két példányt, de legalább egyet kaphatnék a három

péld.-on

[szerkesztői feloldás] példányon

felül. Nagy szükségem volna rá, sőt még a tavalyi májusi számból is egy példányra. – Nem czélszerű az Urániát[PIM] egyáltalán ugy nyomatni, hogy ne csak egy zárt kör élvezhesse, hanem a könyvkereskedők révén az egész publikum. Én azt hiszem, a ki nagy czélt akar elérni, annak nem szabad nagyúri non chalanceszal tartózkodni mai irodalmi viszonyaink közt a reklámtól. Legalább a szolidabb fajtától. Pedig az Uránia, bár népszerű czimleg, de nem szaladnak vele hirek a nép-szerin tova. Ez szép, nemes lehet, de vajon praktikus-e?  

  Hát   ur volt a volt beteg, most már dali vitéz? A hintán tán rekordokat csinál? S   ad okot aggodalomra e téren végzett vakmerő produktióival? Idvezlem őt – s maradok Nagyságodnak  

  alázatos szolgája  

  tisztelő híve  

   

  , 1903.  

  április 2.