Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1903-02-23 és 1903-02-27 között)

   

   

  Édes jó  !  

  Éjszaka 12 óra van. Mindenki alszik a házban s már én is elvégeztem, legalább nagyjából a holnapi dolgomat. 9-10-ig most estve   Néninél voltam. Mostanában mindig fel megyek ilyenkor részint mert mostanában nagyon fájt a foga s így én altattam el  , részint mert látva hogy jól esik neki. Szegény jó Lélek! Milyen vallásos türelemmel viseli ezt a nagy csapást! Milyen jól fogta fel a leendő hivatását! Eddig ebben az évben nem szerettem, de most úgy szeretem mint   Bátyámat érte. Nem tudja elhatározni mit tegyen a jövőben? hova

[törölt]

« n »

menjen lakni? ugy látom nincs kedve menni, inkább . Ma délben kérdi tőlem, hova megyek én jövőre? mondom ! Ő erre elkezdett sirni s ezt mondta "Mindnyájan lesznek együtt és én hol leszek? mi lesz velem? Árvák lettünk." Engem nagyon meghatott - mert még többet is mondott - s láttam hogy szeretne köztünk lenni.

[törölt]

« igy »

mondam, hogy jöjjön fel Ő is oda, soha semmi körülmény közt nem akad többet olyanokra, akik annyire szeretik öket mint mi! Igy otthon lesz! Megélhet annyiból, amennyi jövedelme lesz. stb. Úgy látom volna hozzá kedve, mert mint mondja "Szeretem én magokat." És ha te és   és   szóval az egész családunk hivná, azt hiszem feljönne. Én szeretném. Többet látnánk és jobban tanithatnánk azt a két kis aranyos . Gondold meg és irj neki. Olyan jól esett neki a leveled,

[törölt]

« hogy »

mintha   Bátyámtól kapta volna. Ide adta elolvasni.   bácsi azt kérdezte igazat irsz-e te abban? ő azt mondta "  nem hazudik" Tehát látja s érzi hogy szeretjük. Most pakoltatja a butorait, mert ha el nem küldi valahová rövid idő alatt elárverezik. Még nem tudja hova küldi, pedig már csomagolják.  

  Nem tudok én erről többet irni mert nagyon fáj.  

  Nekem már félig meddig ki van adva az ut itt. Elsején mehetek azt hiszem oda a hova tudok. Ird meg mit csináljak!  

  Nem irtál még a legátió ügyben? Jó volna el nem késni.  

  Három koronát kűldtem szemüvegre. megkaptad? Kértem kölcsön 3 forintot. 3 korona iskolás adósságba kellett.  

  Jó éjszakát! nem tudok tovább irni, mert   Bátyám áll előttem!  

  Az ember halandó!  

  Csókol  

  1903 Febr. 23.  

  Édes    

  Mostanában, - mióta ez az óriási csapás sujtott minket, kezdem az embereket s az emberi természetet vizsgálni. De sajnos napról-napra mindinkább megérlelődik bennem az a tudat hogy az ember semmi. Minden ok nélkül és küzdve dolgozik vagy kényelmesen pihen mint a here. Elnézem ezt a czigarettát a mit Sanyi letett, füstöl; egyszer simán egyenesen száll felfelé, de mintha csak meggondolta volna a dolgot elkezd gomolyogni, egy

[törölt]

« szer »

karikát máskor idomtalan alakot képezve magából. A szine is most kék, majd világos szinű. Hát nem ilyen az ember élete? Elöször megszületik. Ekkor még nem tud magáról semmit. Ha éhes sír, ha semmi baja nincs alszik. De nem sokkára elkezd fejlődni. Nő testileg s mint modják lelkileg is. Már ki tudja fejezni gondolatát. De még semmi czélja. Nem gondol semmivel még csak azzal sem honnan veszik azt az enni valót a mit ö megeszik. Egy pár év

[törölt]

« mulva »

így megy az élete. Beadják esetleg iskolába, ott tanul mert muszály; ha van miből pazarol, költ s büszke rá; egyébb czélja nincs minthogy apjától minél több pénzt csikarjon ki, s minden nap elkészüljön a leczkéjével némelyik mert fél a szekundától, másik mert tetszik neki ha többet tud a többinél. Amarra azt mondják, léha, könnyelmű, emerre szorgalmas fiu.  

  Évek telnek s az élete napról-napra eszerint megy. Semmi változat. Egyszerre eljön egy idő s azt mondják most már érett ember vagy, válassz pályát magadnak. (Idáig hasonló a czigaretta füsthöz, mely egyenesen halad) Kiki pályát választ magának. Egyik csupán azért hogy megélhetést biztositsa magának; nem bánja akármi csak fizessenek érte. Ha jól fizetnek a feleslegest elissza, elmulatja - talán még azt is a mit nem lett volna szabad - de nem törödik semmivel. Egyik napott tolja másik után. Dolgozik iszik, mulat s ha e két utolsóban kellőleg, illetöleg torkig részesűl azt mondja "Csupa boldogság az élet" Ha nem "Átkozza az Istent , embert s magát boldogtalannak mondja.  

  A másik fajták, kiket már az iskolában is jó szorgalmasaknak neveznek, most is lelkiismeretesen utánna jár mi lessz természetéhez legmegfelelőbb. Egész életét munkára szenteli, küzd éjjet és napot. Nem törödik egésségével. Megveti a mulatságot, megveti azokat akik nem olyan életet folytatnak mint ők. De ezek a jók is megoszlanak. Némelyik azért dolgozik hogy lássák munkásságát, dicsöitsék tudományát, neve ismeretes legyen. Mások azért dolgoznak mert több tudománynyal több fizetésre lehet szert tenni. E két elem képezi a nagyobb tömeget. Csak egy pár válik ki, aki nem a pénzért nem a dícsöittetés vágyáért dolgozik, hanem hogy minél többön segíthessen, de ugy, hogy amit tud a jobb keze, ne tudja a bal. Ez szeretné magát egyszerünek tartani. Nem törekszik semmire

[törölt]

« , »

[törölt]

« miáltal »

a mivel nemes dolgot vihet végbe.  

  S mindebből a sok

[törölt]

« fa »

minöségü emberböl, kik pedig mindannyian egy uton indultak el mik lettek tehát? csavargók, élösködök, kéjencek, munkások s becsületes derék emberek. S mindezek hogy szaporítsák a világot egy izben egy-egy szegény csupán erre a czélra teremtetett lányokat elvesznek s már megkezdett utjokon tovább haladnak. Egyik gőgös büszke, másik alázatos haszonlesö kaján. És ennek a sok nyomorult életnek mi lesz a vége? az hogy az a derék becsületes ember, aki csupán arra törekedett hogy mákon segítsen dolgozik, tanul, hogy a művelődést elősegítse, meghal fiatalon, elfáradva anélkül hogy elmondhatná "boldog voltam" És amazok a csavargók, haszonlesők, pénzsóvárok élnek soká, pedig csak ártalmára vannak az emberiségnek. Hány van aki nem érdemli meg a napi kenyeret s még is duskál a vagyonban, míg az a munkás ember éhen hal.

[törölt]

« És »

 

  És mégis azt mondják hogy jó élni! Én nem hiszem! Ha akad egy-egy becsűletes ember annak csak kin lehet az élet. Látni a sok haszontalant s érezni tudni, hogy ő nem segíthet az erkölcsi javitásokon köztök kell élnie.  

  S azt mondjuk van egy szeretö jóságos Atya!? Mért hagyja akkor meg ezt az állapotot mért nem fordit egyet rajta? Ha jó?! mért hagyja azokat kik éltöket csak a jónak szentelik olyan kárhozatra méltón élni?  

  Édes  ! belebolondul az ember még csak abba is, ha erről gondolkozik. Én már nem tudok hinni sem Istenben sem emberben. Azóta a végzetes nap óta nem láttam egy embert, akiben jót csak sejtettem volna is. Mindenkinek pénz az Istene. A szegény alázatos a felsőbb

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

való »

ranguhoz, s az lenézi emezt. Mindeniknek ott ül az arczán az a kaján mosoly.  

  De milyen gyarló is az ember! Én tudom, érzem, hogy én sem vagyok jó. Perczről-perczre rosz lettem, rosz gondolkozásunak érzem mgam. Hogy felfogadtam én akkor, millyen bensőleg fogom gyászolni ezt a tökéletes embert, kit az Isten az én bátyámnak rendelt, s azóta már hányszor viseltem magam hozzá nem méltóan!  

  De nincs is kellő alkalmam a magamhoz térésre. Amit egy órában talán javulok, a másik óra lerontja. Mert folyvást olyanok akadnak elém, kiktől nem tanulni hanem romlani lehet. Szeretnék elvonulva élni, de nem lehet. Mennem kell visz az áradat!  

  Édes   mi lesz velünk? Tudod mi? Por s lélek de olyan, mely még a végtelenben is azután a dicső példány után fog szálni, a melyik február 8 án regel 5 órakor szállt el hogy még a másvilágra is utat mutasson nekünk.  

  Csókol sírig szeretö testvéred  

   

  1903 Febr. 27 estve II óra.