Gulyás István – Móricz Zsigmond (1902-12-02)

  Kedves  ,  

  Engedjen meg, hogy előbbi levelére sem válaszoltam még. Azonban arra szóval akartam válaszolni, ugyanis egy héttel ezelőtt voltam három napig, s azt gondoltam, rá érek majd egy délután kirándulni is, hogy  , meg ott lakó Dr   barátomat és kollegámat meglátogathassam. Azonban a gyűlésezés és az azzal járó ide-oda menés annyira igénybe vették minden percemet, hogy, – legnagyobb sajnálatomra – ezt meg nem tehettem.  

  Előző levelében arra kért, hogy színdarabja érdekében beszéljek  . Szívesen megtenném, ha ismerném a szindarabot és remélhetném – hogy   az ajánlásra ad valamit. Egy szinigazgató, kivált a , korlátlan úr a repertoire magállapitásában, ebben őt senki nem befolyásolhatja, de bár igy is kell lenni, mert az övé aztán az egész felelősség is. Az tehát egészen platonikus dolog, ha én olyan szinmüvet ajánlok figyelmébe, amit magam sem ismerek. –  

  Annak azonban örülök, hogy  , ha már ír, a drámára vetette magát. Igaz, hogy ehez igazi teremtő erő és sok tapasztalat kell; – de az is igaz, hogy ma, és még igen sokáig, – a dráma fog uralkodni az irodalomban.  

  Az ujságszerkesztés! Bizony egyidőre ennek is vége van. Majd egyszer élőszóval elmondom a históriáját, nem arra való, hogy leírjam. Csak annyit említek meg, hogy egy meglévő újság szerkesztőjének távozása volt kilátásban. A szerkesztő erős konfliktusba jutott a lapot fentartó testűlet vezetőségével, úgy, hogy hirtelen válság volt készűlőben. Ekkor írtam én  , hogy hajlandó volna-e a szerkesztésre vállalkozni. Azonban időközben az ellentétek, legalább látszólag, elsimúltak, s most béke uralkodik. – Lehet azonban, hogy előbb-utóbb kenyértörésre kerűl a sor s én, ha még akkor lesz szavam, szeretném   az illető lap élén látni. Hogy ez két hónap, vagy két esztendő múlva következik-e be, erre nem tudok feleletet adni a jelen pillanatban. – Jó volna   ott valami újságnál a kezdet nehézségeinek legyőzéséért életéböl riportereskedésre feláldozni pár hónapot, ha már erre a nehéz kenyérre szánta el magát. Mindenütt küzdeni kell a kenyérért, de kivált ma nálunk az ujság és egyéb írás terén, hol nagyon is élelmes faj tenyerelt rá mindenre, ami hasznot hajt.  

  Isten áldása legyen  !  

  Igaz barátja  

   

  , 1902. dec. 2.