Móricz István – Móricz Zsigmond (1902-09-06)

  Édes jó  

  Kedves    

  Futva irok, mert most jövök ujra az artesi kút fenekéről. Ma görögből 38 nyomtatott sort kellett leforditani. ¹/₂ 10 ig tartott a diktálás és ¹/₂ 1 re be kellett adni a dolgozatot. Elővettem a szótárt és … lógattam lábamat ¹/₂ 12 ig. Egy mondatot sem tudtam lefordítani, hanem a mennyből szállt alá  , írt, és ide adta az impurumát és leirtam. Csináltam olyan impurumot, összefirkálva stb. egész rendesen, átültettem az ő fordítását más szavakba. Javítottam, rontottam, ¹/₂ 1 re kész volt a kis vázlat is, és... jó, azaz elégséges volt. Így német, s görögből már nem megyek szóbelire. A számtan meg már nem baj, ha nem is lesz jó, legfeljebb szigoritottra megyek. Tehát eljutok a szóbelire, itt pedig nem igen lesz baj, mert mondták a tanárok, hogy csak arra jussak el, már biztos a siker. A mai drukk is megért egy

1000st

[bizonytalan olvasat]

. Olyan melegen érdeklődik minden tanárom irántam, hogy már 2 órakor megmondják minden dolgozatom osztályzatát. Ezt olvassák el először. Nem tudom mi oka? Tán az hogy volt itt egykoron, de hiszem, hogy megnyerő egyéniségem.   lesz a kormánybiztos. Jó ember, jól tud alkudni. Meg a vizsga megy. Ne tessenek aggódni, mikor a Magyar, Latin, Német, Görög dolgozat sikerült. Németből is puskáztam csak a magyar és latin szak az enyém, és ez lett a legjobb. Nagyszerű gőzfürdő az érettségi. De nem vágyom rá többet. Minden éjjel azon álmodozok, pedig nem alszom többet 3 óránál. Majd ki pihenem magam otthon.  

  Nincs semmi bajom. Megeszem a Csigai úr fülét is. 80 naponta.  

  Majd szóval többet. Még innen vissza megyek egy napra , és visz haza az Éretsegi úr.  

  Nagyobb dolog ez a háborúnál.  

  Csókolom számtalanszor édes jó s    

  sírig szerető fiúk,  

  .  

  Debrecen 1902 Szept. 6.án.  

  11 én délben lesz vége a vizsgának.  

  Tessék ellátogatni a hivatalba, hogy ki ne kapjak aznap.  

  Tessék elnézni e rossz írás felett.