Móricz Miklós – Móricz Zsigmond (1913-07-30)

  , 1913. jul. 30  

  és iparkamara.  

  Kedves  !  

  Mégis írok neked és kérek tőled haza 50 – koronát. Most ugyan sokkal jobban vagyunk, mint a mult negyedben, mikor egyáltalában semmitsem tudtunk házbérre fizetni, de most is csak egy részét fizethetjük ki és 113 korona van még régi tartozásunk. S amit te küldenél, az kosztra menne: hát   egészen addig kell koplalnia, míg bir? – Ne is küldj pénzt, hanem ha ugy akarod, vegyél egy zsák lisztet, – zsirt, krumplit, és fizess a legközelebbi mészárosnak mondjuk 30’– koronát, hogy legalább naponta 1’– korona legyen otthon biztosítva husra. Én azt hiszem, ez az utólsó hónap, mikor igy vagyunk: persze még lesz vagy két nehéz hónapunk, de mindig könyebbek. Igazán tedd meg ezt. – Mióta itt vagyok, 237 koronát küldtem haza, – de ez mind házbérre ment, s milyen nehezen, szűken vannak otthon.  

  Engem itt szeretnek, s nem is igyekeztem soha annyira, mint most, hogy meg legyenek elégedve velem. Szeretem is ezt a hivatalt s a munkámat, mert sok érdekes dolgot, kérdést, viszonyt vet fel előttem, s mindig erre a munkakörre vágytam. Az emberek ugyan nagyon is kicsinyesek, akikkel dolgom van, de másutt is azok voltak és itt aránylag kevés közöm van hozzájuk. Dolgozom is és mióta itt vagyok, majdnem állandóan jókedvű vagyok, – csak az otthoniakért való gond bánt. De az is csak elmulik egyszer és most már remélem, hogy nemsokára.  

  Ha engem itt szeptemberi közgyülésen véglegesitenek (és erre igazán jó reménységem van, mert a  , ki az   fia, és az egész elnöki család szeret; s a titkár már

[törölt]

« ki »

mondta is Mariska néninek, ki   sógorassszonya, hogy igy fog történni), azonnal lehozom magamhoz. Hiszem, hogy végre elérnek a nyugodt és szép öregséghez: jobban vágyom erre, mint akármire, ami a magam személyét illeti. Itt talán jól is fogják érezni magukat: nem nagyon hegyes vidék, és a völgy, amelyben fekszik, dél felé, a Hernád mentén szélesedik; majd azon az oldalon keresek egy jó kertes lakást, ahol istálló is lesz, tehénnek.  

  Remélem, hogy minden jóra fordul és jóra fordul az is, ami talán az egészben a legrosszabb: majd meglátod még te is, hogy nem vagyok olyan önző, amilyennek mondasz. Bár én is megláthatnám ugyanezt rólad. Mert nem akarok semmi olyat mondani, ami bántson (ne hidd, hogy számitásból

[törölt]

« tenném ezt, »

de már sokkal nyugodtabb vagyok az jövője felől) – de

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

sok dolgot, amire visszaemlékezem, s ami történt, most sem tudok másnak itélni, mint önzésnek részedről. De bizonyos vagyok benne, hogy ha megváltozik a helyzetem, megváltozik a hozzád való viszonyom is, – azzal együtt ez is jóra.  

  Ugy örülök neki, hogy   olyan jól érzi magát nálatok.  

  Csókol