Schönherr Károly (A nőstényördög)

  a parasztlélek mélységeit kutató, sokszor a legprimitívebb eszközökkel dolgozó, gyötrődő és éppen ezért nem nagyon termékeny drámairó. Ma negyvenöt éves és tizenöt évvel ezelőtt – éppugy, mint – kizárólag orvosi praxist üzött. Első drámája a Sonnwendtag volt. Ebben a tiroli parasztdrámában – amelyet tépelődésében háromszor dolgozott át – igazi emberi karaktereket rajzol, de azért itt még erős szcenikai hatásokra is törekszik és a végzetnek – éppugy, mint a sorstragédiákban – van még némi szerepe. Későbbi drámáiban: a Bildschnitzer-ben, a Scholle-ban, a Königreich-ben és vigjátékaiban: az Erde-ben, a Trenkwalder-ben (amely nem más, mint a Sonnwendtag humoros oldaláról felfogva) már eldob minden ballasztot és mindjobban elmélyül. Egyedül a nagy hirre vergődött Glaube und Heimat-ban találunk némi visszaesést, amely darabjánál pedig a plágium vádja ellen is kellett védekeznie.  

  vallja tanitómesterének, aminek drámáiban találhatók is némi nyomai, habár még nagyon távol áll mesterétől. Az azonban kétségtelen, hogy filozofus tiroli parasztjaival szemben az ő parasztjai húsból és vérből valók.  

  A nőstényördög: három ember drámája, öt felvonáson keresztül. A gyerek után vágyakozó, fiatal, forróvérű, kapzsi tiroli parasztmenyecskének, hektikás, öreg orgazda urának és egy erőtől duzzadó fiatal, határrendőrnek drámája ez. Igazi emberek, igaz hangok, robbanásos drámai levegő, sehol sincs félrecsúszás: és még sem mondhatjuk tökéletesen sikerült drámának.  

  A darab főhibája ugyanis az, hogy szimbolumot is akart adni, meg parasztdrámát is. Igy azután a szimbolumhoz nem mert eléggé felemelkedni, a drámánál pedig nem tudott megmaradni; felemás munkát végzett. A darabot kitünően forditotta.