4. [Nézd, sajog a fény!...]

Komját Aladár, 1916-01-20


facsimile
4  
 
Nézd, sajog a fény! Nézd, szökken a vetés!
Nézd szemeimben a messzeség vize!
Mámor a hajam. Szél a homlokom.
Lihegő inyemen a mindenség ize!
 
 
A föld vagyok! a levegő! az ég!
Fiatal vére krisztustalan fáknak.
Rögből szakadó szabadult rajongás.
Minden éhe az ujuló világnak!
 
 
Nézd a kezemmel hegyeket simitok.
Tér, tér a két karom.
Kín-bőrösen ugy rian át az élet,
Hogy földobom magam.
 
Komját Aladár
Szerző [VIAF] és [PIM]