Komját Aladár, 1916-01-20
3
Szervusz magam, szervusz te drága öcs!
Csak billegesd az életet tovább:
Az életet, mint átlyukadt dudát.
Viz görgeti... A sipkám elmaradt.
Meghalt a szemem pallója alatt.
Ne sirj kölyök! Hisz könnyü, mint a fütty,
S legénykedőn az izmaid se bánják:
No, ugord át a tested árkát!
Rohadj a voltba: levegő-vetésbe.
Hiszen a dolgok benned temetődnek:
Neheze a kőnek! Alja az időnek!!
