KIRÁNDULÁS EGY
KÖZÉPKORI JÉGKAMRÁBA
KÖZÉPKORI JÉGKAMRÁBA
Emberek, ime itt van ez a test.
Ott lógott egy utszéli fán a szélben
és a karjai kétoldalt szét voltak lendülve,
mintha még mondani akarnának valamit
és átölelni a fákat.
A karjai kétoldalt szét voltak lendülve,
mint a madárszárnyak, ha már élettelen
preparálva vannak muzeumok átszürt fényü
termeiben, hol mammuth csontvázak merednek
és agyarak gyülölség nélkül a jámbor nézőre;
mint a madárszárnyak, ha már élettelen
hullnak le a magas napfényes égről,
hol koncerttermében az Idő zenéjének
vibráltak és oxigént leheltek magukba
és lettek jó trágya a pórnak.
Emberek, ime itt van ez a test.
Az arcza okkersárgával van bevonva,
ám a törzse patinazöld fényben foszlik
és több helyütt döfött sebből halkan
arzénvörös megalvadó vér szivárog.
Ám a teste patinazöld fényben foszlik,
társaim jöjjetek, fogjátok meg öt és ássunk
deszkájának mély gödröt a földben,
hol tavaszi rovarok méla lakodalmán
a hólé kapillárisan lefelé szivárog.....
Emberek, ime itt van ez a tetem,
a sugárzása transcendens szükségesség volt néktek.
Majd tavaszi rovarok dus lakodalmán
befogja tölteni hivatását e test.
– – – – – – – – – – –
S most jertek!..
Szitár
Endre
Szerző ???
