Az arcuk nyugodt lesz, kemény, márványos,
és biztos léptekkel,
hideg tekintettel
taposnak át a tunya, fáradt, álmos,
döglő tömeg felett.
És jajgatás lesz, vad, ijjedt zajongás
és kitépett szivek,
keshedt, beteg szivek
ganaja gyül: s a zsiros földcsordás
majd fütyölve temet.
Hidegség lesz, az agyak muzsikája
fényrezgéssel dalol
és a lelkek alól
kicsuklik a bárgyu merevség ágya: –
nem lesz egymásmegett.
Koszoru
Ferenc
Szerző ???
