(Tüz!... Tüz!... Tüz!)
Mi zajra zörömböl a csönd?
Egy kerge boszorka lopódzik,
a béke sikátora döng.
S ó senki se féli vacogva
az ördögi Kánikulát!
Ma kénszagu rőtt haja fodra,
az árnya fehér;
s hogy bújva az élet egy fészkihez ér:
vak ujja nyomán,
kiszáll,
kacagva a pávamadár!
S száll, csak száll a sötétben...
rubin szeme tűzbe virít,
rossz angyala űzi merészen:
ma vérbe csinoslík az éj
és bomlik az űrben,
vad színbe hevülten,
a pernyekaréj.
