PUCCINI AZ OPERAHÁZBAN
Sajnálom, hogy multkoriban mégis adták Puccinit az Operaházban.
Jobb szerettem volna Puccinit ez évben nem hallani, nem azért, amiért
általában fájlalták az esetet, hanem egyebek közt épen
Debussy és Dukas kedvéért,
akik tudvalevőleg szintén tantième-kedvelő, élő és kiváló zeneszerzői egy
velünk ellenséges államnak.
Mert korlátozni kell az olyan muzsikát, mely óvatos
modernségével mégsem híd a megalkuvás nélkül haladók felé, mely annyi
erősebb és jobb műnek foglalja el helyét, s melyről vigaszképen még csak azt
sem mondhatni, hogy rossz és értéktelen. De bizonyos, hogy Puccinit legfőkép
mégis csak érzéki temperamentuma s emellett minden szellemi mélységtől és
komplikációtól mentes természete tette meg a közönség pótolhatatlan
mulattatójává.
Ugyanez a közönség azonban Trisztán és Isolde előadásánál is
szinültig megtölti a nézőteret, – hinni lehet tehát, hogy az emberekkel egy
kis erőszak, egy kis koplaltatás által meg lehetne értetni, hogy a művészeti
élvezés magasabb fokához – csakis fáradtságos munka árán juthatunk. S ezért,
ha valaha zenediktátori állásba érnék, legalább öt évre betiltanám
Beethoven
szimfóniáinak az előadását. Az
embereket megfosztanám attól a lehetőségtől, hogy azt a kis zenei
szükségletüket, ami mégis csak megvan bennük, kizárólag azokkal a művekkel
elégítsék ki, melyeket már megszerzett számukra az apjuk és nagyapjuk
receptiv munkája.
Hivatkozott személy [VIAF]
Strasser
István
Szerző ???