Puccini az Operaházban

Strasser István, 1915-11-15


facsimile
PUCCINI AZ OPERAHÁZBAN  
  Sajnálom, hogy multkoriban mégis adták Puccinit az Operaházban. Jobb szerettem volna Puccinit ez évben nem hallani, nem azért, amiért általában fájlalták az esetet, hanem egyebek közt épen Debussy és Dukas kedvéért, akik tudvalevőleg szintén tantième-kedvelő, élő és kiváló zeneszerzői egy velünk ellenséges államnak.  
  Mert korlátozni kell az olyan muzsikát, mely óvatos modernségével mégsem híd a megalkuvás nélkül haladók felé, mely annyi erősebb és jobb műnek foglalja el helyét, s melyről vigaszképen még csak azt sem mondhatni, hogy rossz és értéktelen. De bizonyos, hogy Puccinit legfőkép mégis csak érzéki temperamentuma s emellett minden szellemi mélységtől és komplikációtól mentes természete tette meg a közönség pótolhatatlan mulattatójává.  
  Ugyanez a közönség azonban Trisztán és Isolde előadásánál is szinültig megtölti a nézőteret, – hinni lehet tehát, hogy az emberekkel egy kis erőszak, egy kis koplaltatás által meg lehetne értetni, hogy a művészeti élvezés magasabb fokához – csakis fáradtságos munka árán juthatunk. S ezért, ha valaha zenediktátori állásba érnék, legalább öt évre betiltanám
Beethoven
Hivatkozott személy [VIAF]
szimfóniáinak az előadását. Az embereket megfosztanám attól a lehetőségtől, hogy azt a kis zenei szükségletüket, ami mégis csak megvan bennük, kizárólag azokkal a művekkel elégítsék ki, melyeket már megszerzett számukra az apjuk és nagyapjuk receptiv munkája.  
  Ezért volna üdvös, ha ma, mikor különben sem a kényelem a legfőbb jó, nem adnák Puccinit.  
Strasser István
Szerző ???