
KRÓNIKA
SZINHÁZAK
Nagyszerű ember és nagyszerű költő volt
Calderon
a castiliai don, san-jagói lovag, toledói káplán, királyának és
egyházának hű és szerény szolgája. A spanyol lealtad-nak volt a
megtestesítője, ami mást, többet jelent mint a loyalitás. Még az irigyei is
venerabile-nek hívták, kicsibe mult, hogy a halála után boldoggá nem
avatták. Az élete azonban boldog volt, szelid és derűs. A vallás a legfőbb
principiuma, de a vallást realizmussal tudta keverni. A heroizmusa nem üres
pátosz, a humorérzéke –
Cervantes
után
következett már – megóvta a szertelen grandezától. Sok minden kitellett
tőle, néha csak lépés választotta el a zsenialitástól: – a sokoldalú,
sokféle kedvű s mindig ujabb és ujabb elfoglaltságot kereső költő azonban
sohasem ért rá erre a a legutolsó lépésre. A vallástól a miszticizmusig, a
realizmustól a nyers, véres naturalizmusig – misztikus
naturalizmus! – alig tette meg valaki is az utat,
Spanyolországban, – hol pedig a legtöbb eshetőség,
csaknem szükségesség meg volt rá. Mert bizonyos, hogy ez volt akkor az
egyetlen, legigazibb lehetősége a zseninek, aminthogy a középkori
katholicizmusnak is, egészben véve, a misztikus naturalizmus az egyetlen,
legigazibb irodalmi megnyilatkozása.
Hivatkozott személy [VIAF]
Nem, nem volt zseni
Calderon
, ehhez
túlontúl szelid és boldog volt az élete.
Hivatkozott személy [VIAF]
A zalaméai bírót– vagy hatodszor adják a
Nemzeti szinházban– úgy látszik, aktualitásnak
szánták. Mert hogy van benne katona-élet is. Egyik főszereplője egy
hadvezér, zsémbes, köszvényes öreg úr. Ehhez a rajzhoz – harmadfélszáz évvel
ezelőtt – bátorság kellett. Néhai
Györy Vilmos
fordítása valóban elavultabb, mint maga a darab. Oly szánalmasan
gyenge, hogy szinte fáj. Hivatkozott személy [PIM]
Calderon
nyelve
már cikornyás, az estimo culto kényes redondillái helyén, ahol csak úgy
peregnek a rimes, asszonáncos verssorok, kétszeresen rossz hallgatni az
ágaskodó, ócska trochaeusokat. Legalább jó fordításról kellene gondoskodni a
szinháznak; a dilettánság úgyis lehúzza még a legjobb erőit is.
Hivatkozott személy [VIAF]
*
AMagyar szinház ujdonsága – Évike– jóindulatú, ártatlan naivitás. Valamikor
társadalmi drámákat irtak az ilyesmiből, azóta vígjátékká vedlett a téma. Ez
különben az egyetlen felfedezése az írónak; baj, hogy későn jutott hozzá.
Ötletek sem nagyon zaklatják, így aztán a dolog eredendő savanyúsága valami
kellemetlen, köznapi szentimentalizmusba fullad. A dráma nem a dán írók
kifejezési formája, de meg kell jegyezni mégis: hoztak végre dán írót, aki a
pompás dán irodalmat – egész sereg név:
Pontoppidan
, Hivatkozott személy [VIAF]
Jensen
,és
Hivatkozott személy [VIAF]
Jacobsen
, Hivatkozott személy [VIAF]
Nansen
,
Hivatkozott személy [VIAF]
Bang
, Hivatkozott személy [VIAF]
Larsen
stb., kik ellen pedig már verekedni kell –
csak kompromittálni tudja. Sőt még azt sem.
Hivatkozott személy [VIAF]
*
Ügyes és ravasz ember
ember, nevet is rajta, – a
hochstaplerség azonban bántó. Bántó, ha valaki ötletekkel, könnyed
fölényességgel akar elintézni nagy dolgokat, amikhez nem ért. Lehet
különben, hogy
Knoblauch
, alig ismeri valaki is jobban a közönséget nálánál.
A közönséget ismerni persze nem nagy dolog: a közönség pszihológusának –
pláne ha üzleti alapon műveli a pszihológiát – nem épen előkelő s nem épen
komplikált tulajdonságokat kell megfejteni.
Knoblauch
kitünően végzi ezt a pszihológiát, azt
adja mindig, amit várnak tőle, sőt még azt is – amit már nem várnak.
Gavallér. Meglepetéseket is szerez, a kigondolásaival szinte eredetinek
látszik. Épen ebben az ál-eredetiségben van azonban a ravaszsága; rossz
néven venni ugyan még ezt sem lehetne – annyira hozzátartozik az üzleti
recipéjéhez. Ellenszenves csak azért, mert a mondanivalóját még külön
irodalmi lével is leönti: ez tudniillik már személyes inzultus, mert
becsapásra irányul. A kóklerséget megbocsátja az Hivatkozott személy [VIAF]

Knoblauchnak
pozitiv céljai
vannak ezzel is: a közönségnek ez az ügyes és ravasz s mindenekfelett üzleti
pszihológusa jól tudja, hogy ilyesmi is szükségeltetik. A ravaszságokhoz,
ügyeskedésekhez még külön irodalmi lé. S a siker ezek után – ó, nagyérdemű
közönség – csakugyan nem is maradhat el.
Hivatkozott személy [VIAF]
A modern dráma fejlődési tendenciáit, kifejezési lehetőségeit
keresni, általán a modern drámáról beszélni: talán sohasem éreztem még olyan
szomorúnak, olyan szomorúnak és nevetségesnek is, mint egyik este, aVígszinházban, a
Knoblauch
darabjánál. Nyomozni az új drámának, a mi drámánknak a
kibontakozását...: oly donkihótosak a nagy szavak, a nagy nekikészülődések.
Hivatkozott személy [VIAF]
Knoblauch
például nagyszerűen megvan
enélkül: fütyül a dráma kifejezési lehetőségeire, a lélekre s a formákra,
általán Hivatkozott személy [VIAF]
Kassnerre
s a tanítványaira,
sőt magára Hivatkozott személy [VIAF]
Plátóra
is. S igaza van.
Mert régi dolog már, hogy más a színdarab s más a színpad s végül egészen
más a színház, ahová mindenekelőtt szórakozni jár a közönség. S miért
kellene zokon venni az irótól s a szinháztól, hogy mindezt tudják s
számítanak rá. Hivatkozott személy [VIAF]
Knoblauch
– aki talán mégis
csak hochstapler – bármit gondoljon is, – maga a Vigszinház becsületesen,
leplezetlenül csinálja: hogy stilusos legyen, operett-primadonnát
szerződtetett a fő női szerepre s a napilapok kommünikéiben is a fényes
kiállítást és – Berkovitsné divatszalonjának próbaruháit dicséri.
Hivatkozott személy [VIAF]