ESIK AZ ESŐ SZEPTEMBER HETEDIKÉN
Fuvarosok káromkodnak, csúszik a lovak lába,
Szántók örülnek, gyengül a föld az eke alá,
A vendéglős kint a Zugligetben... és másútt a felhők
felé dobálja a tányért,
A köruton a kávésok és mozisok örömbe dörzsölik
a boltajtóból visszahuzott kezüket.
Jaj! Kinek mérlegeljem ki
A kivánságom, imádságom mérlegét!
A földmüvesek, vagy a korzó székeinek gazdája felé!
A földmüvesek?
(De rothad a szőlő az esőben)
És te vegyészmérnök ki akartál menni ma délután a Dunára,
(két éve szabadság nélkül a gyárban)
te is nagyot nyomsz a latban.
Probléma!
Higgyétek el, aztán röhögjön, akinek tetszik!
Probléma még most is, mikor szakmányt prédálódik az ember —
Nekem probléma!
Mert mindenütt testvéreim vannak.
(Döcögjetek e Pókainé pózán)
A legjobbat akarom néktek
És mindig oda akarom dobni a jobbért a jót,
Mert komáim, bizony, semerre nincsennek!
