KARMESTER, ESTI VILÁGÍTÁSBAN
– – – – – – – – – –
s a rezek ragyognak mint a nap
s a zöld veteránok közt
a kitáncolt dobogón
dolgozik
s a kék és zöld és sárga és fehér és vörös
lampiónok alatt
ő a koncentráció
– – – – – – – – – –
az Élet tengerkedik körülötte
– – – – – – – – – –
s ő az akarat plasztikája
a ritmus és az eleven hangkamra
világít mint a rádium
s fekete pálcájával
a tüdők rossz életét
fölkergeti
a hideg csillagokig
s ragyogó papircsillagok havaznak rá
– – – – – – – – – –
az Élet tengerkedik körülötte
– – – – – – – – – –
most ő az Isten
jégből van a feje tűzből van a törzse
csücsörítve csalogat borzong dobbant
kinyúlik mint a méz
és összezsugorodik mint a rugó
– – – – – – – – – –
az Élet tengerkedik körülötte
– – – – – – – – – –
mert ő az Isten
s vörös bőre alatt tele van fekete póklábakkal
és kiágaskodnak a pupilláiból
és kivirágoznak a kövér ujjabegyéből
keringő
ke-rin-gő
ke-e-rin-gö-ő
– – – – – – – – – –
az Élet tengerkedik körülötte
– – – – – – – – – –
Ke-e-rin-gö-ő
ő ragyog mint a bálvány
s a kék zöld sárga fehér vörös lampiónok
belecsurognak a szemekbe
– – – – – – – – – –
már nincs is semmi
senki
– – – – – – – – – –
csak ő
borzas vad kakas
a dobogón
– – – – – – – – – –
