A JULIUSI FÖLDEKEN
Monumentalitás.
Kék- kék- kék.
Vizszintben sárga, geometrikus táblák.
Szél. Hő. Földszag.
A nap csurog,
s a sárga táblák visszadobálják a vörös napot.
A téres, meghizott földeken,
iveljétek ki ványadt karjaitokat,
testvérek,
s a sárga táblákban nézzétek a parasztokat,
(az érett búza között)
amint erős, plasztikus lendülettel mozdulnak
(félaktban)
s százszoros gesztusuk
letörli a végtelen táblákat.
Gatyás, félig mezitelen testek. Rohamállás. Suhintás.
Minthacsak pontos mechanikai rendszer lenne az egész,
végig... végig a kék perspektivába.
Pedig: (nézzétek csak)
A parasztok szép, tömör fejéből,
szinte világit a friss, egészséges velő,
a fogaik remekbemetszett habkövek
s a lábaik, oszlopos, barna lábaik
szabadon gyökerezik a televényt.
