AZ ÉGI FÉNY
LUDWIG RUBINER
Szerző [VIAF]
n
(Német)
Százezer árva barátom él a Föld kerekén egyedűl, sötét szobákban
ülve.
De ismerem őket s friss szókat igézek e százezer fülbe.
Mily kicsik voltunk, hogy a Föld hegyes, borús képét szemünkbe vájta!
Fényt hajszoltunk s fúlva loholtunk sok-sok távoli tájra.
S rest, buja szívünk leghamarabb a Földet feledte el.
De a Föld kiabált. Mi süketek voltunk. S földörgött rá a jel.
Ó barátaim, amit én mondok ki, nem érdekes, nem is új.
S mind tudjátok, ámde szemérmes síp ilyet sose fúj.
Vastag máz takarta e mondatokat. Most hangot adok nekik. Idézem őket.
Mert az isten nekünk teremtette a Földet.
Az ő hangja lihegett a tűzhányóból, mely a Déli-tengerben levegőbe
röpült.
Krakatao, a kis vulkánsziget mélyéből zuhogott ki az Úr tüzes
lehelete.
Robbanás. Az Óceán harminc évre felejthetetlenül sistergett át a
Földön.
Ezért volt oly beteg s hosszú a század.
De a Csendes-óceánból Krakatao tűzszele szívünkbe lángolt.
Hajdu
Henrik
Fordító [PIM]
