(A TÖRVÉNY NÉLKÜL VALÓSÁGRÓL)
Szájadról hulljanak le az imák,
Szemed parancsért a hold mögét ne kérdje!
Távoli, gyötrelmes, bús matériák
Összefutottak benned húsba, vérbe.
Emberré gyülni: rövid, de forró nászon!..
Ez az atomok örökös, vágyas álma
S míg az Űrt futják, gyüjtenek nagy hálákat
A majdani gyötrelmes, bús, fönséges nászra.
Én könyvet s törvényt füledbe nem kiáltok!
Csak szemedet, karodat, válladat mutattam
Óh, Ember!.. Tornyok, városok, világok
Ezer uj testámentum lakik abban!
Öklöd egy kortyért akár tengert fakasszon,
Éhed egy falatért nyeljen el hét világot,
Öled lángján égess el hetven asszonyt:
Én könyvet s törvényt fejedre nem kiáltok.
Csurgasd ki életed’ a szűk pohárból,
Ha tiszta bor vagy s lelked televény
– – – – – – – – – – – – – – – –
S aludj, mint én alszom békém fehér kövén!
Rozványi
Vilmos
Szerző [PIM]
