FETRENGŐK
...S ekkor ilyenek voltak: holmi bundás,
nyelvelve lihegő ragadozót
képzelt bennük az irtózó borongás,
bestéket, amidőn fedi bozót
nyujtózó, dörgölődző gerjedelmük’...
Ilyenek voltak ők, a némberek,
hogy ott henterge rengő terjedelmük,
kábák: fehérre lugzott négerek...
Csorog a comb a törzsből, mint lefordult
korsóból nyujtozik ki az olaj;
nyög és vigyorra fintorul a feldult
száj, hát, könyök, minden: a fenn s az alj;
fityeg-lötyög az emlő, mint a tömlő,
amelybe’ poshad sivatag vize;
hajuk lepörkölt sás, tapadva ömlő. –
Begörbült most, begémberült keze
a férfinak s rájuk akart rohanni,
(freccsent az undor, fort az őrület,
hogy látta őket szétfolyón rohadni)
rohanni, hogy lerántsa bőrüket,
leráncigálja, mint egy télibundát,
(ruhának tetszett ez a pőreség,
keslett ruhának nézi csak a rondát,
melyen kezek s oduknak mocska ég)
