SAINT-MERRY MUZSIKUSA
Nekem jogom van köszönteni lényeket kiket nem ismerek
Előttem mennek el s a távolban összeverődnek
Pedig minden mit belőlük látok nekem ismeretlen
S a reményük sem gyengébb mint az enyim
Nem e világot éneklem sem más csillagokat
Énem lehetőségeit éneklem e világon és e csillagokon kívül
1913 május 21
Halottak révésze és déli haldoklói
Millió legyeknek a verőfényt legyezték
Mikor egy szem száj orrnélküli ember
Hagyta el Sebastót és a Rue Aubry-le-Boucher-ra lépett
Ifjú volt barna s az arca szederjés
Ember Oh! Ariadne
Flótáján játszott s lába a zenére lépett
Majd megállott a Rue Saint-Martin sarkán
S öntötte a dalt mit én dalolok s mi belőlem szakadt
Melléje gyökerezett a járó asszonyoknak lába
Mindenfelől ömlöttek feléje
Mikor Saint-Merry harangjai hirtelen nekicsendültek
A muzsikus megtörte a dalt s ivott a kútból
Mely a Rue Simon-le-Franc sarkán locsolja vizét
Majd Saint-Merry hallgat s az ismeretlen fujja most a dalt
S megindult újra a Rue de la Verrerie felé
Asszonyok csapatja húzott utánna
Engedték őket a házak
A keresztutcákból jöttek őrült szemek
Kitárt karok a dalos nőrabló felé
S ő csak ment közönyösen játékos dallal
Csak ment borzalmasan
Egy szóval nevetők ti nem nyúltatok az emberek mélyére
S alig tudtatok nyomorukból kis zsírt kiszívni
Mit hasonlítunk mint a múlt század építészetében
A toronyhoz hasonló magas kémények
Mi most magasabbra lépünk és nem érintjük a rögöt
És mialatt a világ élt és változott
Az asszonyok menetje hosszan mint egy kenyértelen nap
Követte a boldog legényt a Rue de la Verrerien
Menet ó menet
Mint mikor a király ment hajdan Vincennes-be
Mikor a követek Parisba megjöttek
Mikor a sovány Suger a Szajna felé loholt
Mikor Saint-Merry körül a zendülés kimúlt
Menet ó menet
Az asszonyok nőtt csapatja medréből kiáradt
S a szomszéd utcák is megteltek velük
S mint a loholó labda útja
Dobták maguk a muzsikus után
Ó Ariadne és te Pâquerette és te Amine
És te Mia és te Simone és te Mavise
És te Colette és te szép Genoveva
S ők csak mentek kábán és remegve
Könnyü fürge lábuk a nóta víg ütemére táncolt
Amely sovár fülüket vezette
Az ismeretlen pillanatra megállt egy eladó ház előtt
Tört ablakú elhagyatott ház volt
Tizenhatodik századbeli szállás
Az udvar most a teherkocsik szine
Ide lépett be a vig legény
S messzülő zenéje vágyódón beszélt
Az asszonyok követték az elhagyatott házba
S mind beléptek oda csoportba zavarva
Mind mind beléptek maguk mögé sem nézve
Nem sajnálva azt a miről lemondtak
Nem sajnálva az életet emléket napot
S nemsokára senki sem maradt a Rue de la Verrerien
Csak én magam s egy pap Saint-Merryből
Az ósdi házba beléptünk mi is
De nem találtunk benne senkit már
Itt van az est
Saint-Menyben zeng az Angelus
Menet ó menet
Mint hajdan ha a király visszajött Vincennesből
Jöttek csapatban a sapkakészitők
Jöttek a banán árusai
Jöttek katonái a garde républicaine-nek
Ó éj vágyas asszonytekinteteknek nyája
Ó éj te fájdalmam és kába vágyam
Hallom halódni egy távoli flóta hangját
