Móricz Zsigmond – Elek Artúr (1910-04-21)

  1910. ápr. 21.  

  Kedves  ,  

  köszönöm szives értesitését, a melyet nem a maga jószántából ugyan de az én teljes javamra tőn.  

  Münk meg vagyunk, élünk és virágzunk, de az a tárcza , a mit most beküldtem, alighanem nagyon rossz. Hát hiába, csak   csalhatatlan, de más Magyar országon nem.  

  Szivesen irnék ide nehány jó viccet, hogy maga felderüljön kissé rajta, de olyan keveset tudok, hogy még drága pénzért sem adhatok, pedig hogy eladtam már magamat mindenféle czélra… Csaknem füstöt vet a fejem. Köszönöm szives kiméletét, hogy nem bélyegzett meg a Világban[PIM] megjelent tárczámért, a mostani sem lesz jobb, már hogy a most vasárnapi, mert ezt tudja tán, hogy most már minden vasárnap jön egy szakasz abból az istóriából, a mit ott megkezdtem.  

  Jó magának, boldog ember, a ki azóta az összes Palágyiak verses köteteit mind végig élvezte. Azóta meg tanult költeni remélem.  

  Szeretettel üdv özlik barátai: