Szerényi Sándor – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1910-02-14)

  1910 Febr. 14 ^én  

  Kedves !  

  Közvetve   nővérem által jutottam czímetekhez s így tudok nektek írni és egyet mást veletek tudatni. Nevezetesen és mindenek előtt köszönöm, hogy 50 éves születés napomra üdvözöltetek, csak kár, hogy meg nem látogattatok ámbár   ezzel a hírrel lepett meg annak idején, a minek bizony mindketten megörültünk, mert így hozta volna magával a szokás, hogy ti mint fiatal házasok nálunk viziteljetek, máskülönben a boldog pestiekhez az ember oda sem mer nézni, pedig most akarva, nem akarva még is én vizitelek először nálatok, s valószínűleg 2-3 napba kerül, mire elvégzem dolgaimat, a fő az, hogy   lánya   hozzánk jő látogatóba az elé megyek , s nálatok találkozom vele, hát azt kérdem tőletek szívesen láthattok-e engem? De hiszen ez felesleges kérdés is tőlem, mert tudom, hogy kedvességtek mindkettőnél nagy, ismerem a  , boldogúlt   néni idejéből, s mondhatom később a mint   is megismertem, nem irigyeltem tőle, ezt az igen sympatikus tanítónőt. Ez legyen az én dicséretem, dicséretetekre, ha most is azok vagytok, a kik voltatok, úgy nincs ok

[törölt]

« rá »

a csalatkozásra.  

  Választ várok tőletek, minden körülmények között, ha a véleményt meg is döntenétek, akkor úgy teszek mintha czímetek nem is ismerném, mint a hogy többször is tettem létemkor, a mikor lakástok a legsötétebb Afrika volt előttem.  

  Kedves  ! nekem úgy a   Úrnál, valamint a   is van dolgom, ha esetleg elfoglaltságod enged akkor kalauzolásodra számítok annak idején, különösen; nem fogom tudni a központi postának – a hol szintén dolgom lesz – az elhelyezését megtalálni.  

  Hol van nővérem  , a mamátok és hol   néni a nagymamátok, senki nem ír róluk, legalább ti

tudassátok

[bizonytalan olvasat]

velem

[törölt]

« ? »

hol és mint létüket.  

  Egyelőre elég ennyi, hiszen ha Istenünk és Atyánk is úgy akarja a szemtől szembe látás küszöbötökön áll, akkor majd elmondjuk az elmondandókat. –  

  Ha kicsi herczegitek és   már vannak, s Isten legnagyobb áldását vettétek akkor azokkal egyetemben, mindnyájatokat csókoltatunk innen a messze távolból, kívánva hogy az Isten minden jókkal, bőséggel gazdagítson, s maradunk  

  szerető   illetve    

  és