Móricz Dezső – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1908-06-12)

  Édes  .  

  Édes    

  Megkaptam a leveleteket s hogy mily jól esett ki sem mondhatom. Azt csak az tudja, aki távol él szeretteitől, távol mindenkitől kihez szive szerint vonzódik, szinte elhagyatottan idegenben éli világát. Bizony keserves hejzetben voltam. Olyan operátiót tettek rajtam, ami minden századik embernek biztositja csak az életet. De tul estem rajta s még csak valami nagy lázam sem volt. Attól kezdve kezdtem felüdülni, Mr s Mrs Lieth ápolása mellett annyira megerőssödtem hogy mihamar predikálni is mehettem s ma már csak a szörnyü módon megcsappant tárca juttatja eszembe, hogy beteg voltam. Más itt az ápolás, más a methódus mellyel a betegeket kezelik, más maga a kórház berendezése, a sanatórium elhelyezése, minden minden, mint odahaza.   egyetemi tanár meghivott hogy tartsak egy felolvasást s egyet a földrajzi társaság ülésén, s majd abban elmondom, hogy milyen is hát ez. Amerika egész lényében, minden vonásában élesen különbözik Europától. A növényzet, a hegyek folyók elrendezése s azok kiaknázása, a népek társadalmi viszonya s aránytalansága annyira más hogy mindent külön külön kellene ismertetni, hogy megismerjék. Majd beszélgetek róla. – A ti szerető, szives hangu leveletek igen kellemes nyomást gyakorolt most rám. Ugy szeretném, hogy ha megérthetnénk egymást, hogyha egy másban a szerető testvért s a tudományért törekvő embereket látnánk s becsülnénk egymást személyes becsülésből is. Én tudom, hogy   hasznát venné az én rengeteg tapasztalatomnak, viszont én meg hasznát venném az ő kimüvelt s finom tudományának.  

  Hogy én velem mi lesz azt nem is gondolom. A butler presbytery folyó hó 10-én roppant szép s megragadó emlékül ünnepélyek között felszentelt lelkésznek, s meghatározta a fizetésemet 1300 dollárban s stólában. S ugyancsak meghivást kaptam s papi állásra. Igy aztán nem tudom hogy mit csináljak. Most haza megyek, már megváltottam a hajójegyemet is s 18-án hajón ülök. megyek, megakarom nézni Angol s országot. Kb. Aug. elején leszek , pontosan egy esztendő után. Nincs pénzem csak 1000 koronám, de hát ez most nem határoz, nekem most mindenbizonnyal mennem kell. Abban az esetben, hogyha kapnék otthon olyan állást, hogy 1000-1500 forint fizetésem meglenne, akkor otthon maradnék, de másképp nem. Erre meg nem igen van s igy a legnagyobb valószinüség szerint visszajövök. Két hónapi vacátiót kaptam, s ha jönni akarok azután itt kell lennem. Megfogok próbálni minden eszközt az ott maradásra, elmegyek a biztositó társasághoz is –   – s felajánlom nekik tudásomat. Rajtok áll hogy elfogadják e? Legjobb szeretnék bankban, vagy üzleti vállalatoknál dolgozni, s nem igen vágyom a tanárságra, mert hisz az is adna még megfelelő kenyeret. valamelyik ujságnak is dolgozni. Szóval rajtam fog állani, igyekezek otthon maradni.  

  Roppant szeretném, hogyha együtt tehetnénk Európában egy szép utat Ha tehetitek várjatok meg engemet , vagy . Legkésőbb jun. 28-án leszek. S ha ott lennétek, együtt néznénk végig a három szigetet s s átmennénk vagy Switz-be, vagy német országba. Mondjuk egy 15 napos ut nem is kerülne sokba, s mégis látnánk mindent, amit látni Légy szives válaszolj nekem, akár jöttök, akár nem „General Delivery”. Ha esetleg Német ország más városába lesztek s nekem nem lesz nagy kerülő elmegyek arra felé. Angolul elég rendesen beszélek meg spanyolul egy kicsit de a német sehogysem izlik, azt inkább felejtem. Hanem keresztül mehetünk angollal mindenütt.  

  A te leveleddel kedves   nem értek tökéletesen egyet. Egyet értek én abban a bizonyos pontban is, de nem egészen ugy mint te mondod, ha nem hiszem, hogy azt is eligazitjuk majd most mindnyájunk közös megegyezésével ugy, hogy sohasem differentia, hanem szeretettel viselkedik mindenik család egymásiránt. Hiszem az Istent s bizom mindnyájunk egymás iránti szeretetében, hogy ugy lesz.  

  Hát a   nagy e már? Mondhatom, hogy olyan vágyakozással megyek most haza fel, amint még soha sehonnan sem mentem. Igaz, hogy sohasem mentem még ennyi mindenen keresztül s ilyen nehéz évem még nem volt.  

  Nem igen jövök már többet ebbe a városba sem, pláne, hogyha nem is jövök vissza. Bepakoltam most a könyveimet, leszegeztem őket s esetben hogyha nem jönnék vissza, küldhetik utánnam. Ma még megyek vissza mert holnap esketni fogok, Vasárnap meg urvacsorát osztok és keresztelek.  

  Isten áldjon meg mindnyájotokat, jó egésséget s kivánva maradok igaz szeretettel.  

  . 1908 jun 12  

  Csókol mindnyájotokat a viszontlátásig is  

  .