Szklenár Teréz – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1908-01-02)

  1908 2/I.  

  Kedves !  

  Éppen irni akartam. – Nálam olyan ki merített valami levél írás hogy igazán nem tudok mit írni illetve nem tudom kellően rendezni és kifejezni sok mindent amit szeretnék, amit kellene meg írnom nektek. De mindenben is oly kimerült vagyok, vagy talán jobban mondva unt úgy látszik már nagyon sokat éltem, de azért szeretetteim közelében nyugodtan szeretnék még élni, de így nem. Különösen szeretném már személyesen meg beszélni mind azt amit ki írni képtelen vagyok, úgy örültem a   jöttének! és máma a   levele melyben jelzi a   jöttét megdöbbentett mégis. A két

ellen tétes

[szerkesztői feloldás] ellentétes

levél!   írja:   jön Vasárnap készítsem el.  

  Hát hiszen én egészen meg hogy Juli ott maradt, de azért utána nézek de Vasárnapra lehetetlen hogy magával vinné. Nem is tudom még milyen lányka (az egyik már meg csalt) –   azt irja rögtön menjek – no már most hová fusak? – azt irnám   halasztaná el míg ezen utakat meg járom; talán 1. későbben jöjjön – de meg gondolva mégis jobb ha jön, és személyesen megbeszélve tanácskozva többet végezhetünk,   is meg beszéljük mit tehetek.

[törölt]

« a »

zért hát már nem is írok semmiről csak azt hogy Julival legjobb lenne csak úgy végezni a megállapodás szerint hiszen az anyja is bele – csak már én is ott lehetnék. De ha ebből semmi sem lehet hát utána nézek és találok is De Pucsekné Ilonát is hajlandó lenne ide adni pedig nekem lányka jobban mindíg nem olyan ravasz mint emez azt inkább magunknak lehet nevelni.  

  Most többet nem írok csak   meg ?  

  Igen még azt hogy   hogy: semmit nem kaptatok tehát az ott – nagy írt levelem el volna? no ez nagyon rosz érzést csinált megint. Azt hiszem sokat írtam benne.   néninek születése napjára gratuláltam benne.  

  Mai levelében irja  :   köszöni a gratulácziót! Hát nem tudom melyiket érti a születés napra akkor nem volna el hála istennek! de te azt írtad nem kaptatok hát talán csak ütték a bélyegzőt? avagy  . nénire czimeztem? bánt azon levél el veszése. Szeretnék meg bizonyosodni.  

  Az csend

[törölt]

« es »

en mulott el, én

[törölt]

« igen »

buzgó keresztényileg jártam a templomba. Az új év nagyon rideg volt nekem szinte elviselhetetlennek már meg vigasztaltak leveleitek  

  Csókol és ölel minyájatokat szerető  

    fogok külön felelni  

  Egy naptárt és újságot vártam. Tehát   hoz.  

  boldog új évet kíván szerető  

  Szegény nem nagyon boldog – de nekem sem – de nem szabad engedniök ki kell állaniok nekik is a magukét. miért kaszárnyaárestezik annyit  ?