Heeger János – Móricz Zsigmond (1898-07-16)

   

  Kedves  !  

  Nagyon csodálkoztam azon, hogy te teszel nekem szemre hányást, hogy nem válaszoltam neked. Én tőled eddig mindössze csak három levelet kaptam, ezek közül kettőre már írtam választ, a harmadikra pedig most válaszolok. –  

  Leveledben családi állapotomról tudakozódol, – ha örömet szerez ez neked szivesen tudatom. Én 1880 ban decz. 12-én születtem.   1882 január végén meghalt. Tőle született egy nő és egy fi testvérem, az egyik öregebb a másik fiatalabb nálam. –   1894 ben nöül vette egyik  , kit már ugyszólván édes anyánknak tekintettünk s ebben nem is csalódtunk, – édes mostohánk, édes anyánk lett. Tőle született egy kis leány testvér.   még ifju korában meghült, s ebből vese baja támadt, mely 1896 ban nagyobb mérvben lépett fel. – Minden orvosi tudomány, minden gyógyszer daczára tavaly október közepén jobb létre szenderült.   és   gyászoljuk. – Hogy még a közelebbi rokonokat is megismerd, nem tartom szükségesnek, elég ha annyit jegyzek meg hogy familiánk nagy kiterjedésű, nem apai, de anyai ágan. A   persze nem hiányzik, – az ő szöllőjében nyaralunk itt . – Ennyit a familiáról. Ami az erdélyi utat illeti részben elmaradt. Mert barátom, kihez menni akartam, szüleivel fürdőbe ment. – Én, hogy kárpotoljam magam, többekkel összeállva egy kies fekvésü völgybe rándultunk, hol egy előkelő fakereskedőnél szives vendéglátásra találtunk. Megjegyzendő, nemcsak a fa, hanem az ő tulajdonát képezi, s ha az egész területet négyszögnek , átlós irányban félnapig lehet menni azon a kis hegyi vasuton, mely keresztül szeli a birtokot. –  

  Elég ennyi rólam; irnék többet is, de kifogyott a hely. Nade sebaj, máskor majd nagyobb levelen irok s akkor talán többet is. – Jó lesz ha vigyázol szemedre, nehogy komolyabb baja legyen. Remélem te is tudositsz hasonló és mas egyéb körülményeidről. Ölel igaz barátod .