Holics Jenő – Móricz Zsigmond, Holics Janka (1906-05-07)

  , 906.V. 7.  

  Kedves   és  !  

  Mindenekelőtt és felett köszönet a küldeményért. – Igaz, hogy a csomag csak vasárnap délután érkezett, de így is jó, mert hátha egyáltalán nem érkezett volna!? – A zsebkendők elég csinosak, meg vagyok velek elégedve. – Lehet, hogy adódik alkalom még valamikor megszolgálni – azaz viszonozni. Egyhamar ugyan nem, mert mint tudjátok, mostanában nagyon gyengén állok, de nem lesz ez mindég így! A borotvát még nem próbáltam ki – de azt hiszem, meg fog felelni. –  

  Apropos! Jó, hogy eszembe jutott! Mit csinál   öcsém? Talán már kezd érdekes lenni – vagy nem? Bőgicsél-e még most is? – Hát   nénivel már annyira kibékültetek? Köszönöm neki is nagyon a borotvát. – Azon leszek, hogy megszolgáljam neki is. Csak türelem, egy két év nem a világ, akkor majd szabadabban mozgok. – Különben megvolnék valahogy – csak két ruhának az ára ne volna a nyakamon. (Most vettem egy nyári öltözéket, mert amim van régebbi, azt már hétköznapra is lehet hordani és a feketében nem parádézhatok mindég! No de majd csak kinyögöm valahogy.) –  

  Szabadságot kaphatnék 4-5 napot – később – június-augusztus táján; el is mennék vagy  , vagy hozzátok, de akkor megint csak oda kerülök, ahol voltam. – Hát csak maradok így, amíg az adósságomat kifizetem; majd meglátogatlak még titeket is,   is. – A vakációra szeretném   idehozni, de bajos az is. Egyrészt a koszt – vagyis az étkezés miatt, másrészt a hálás miatt. Lakás ugyan volna, de sem ágy sem dívány – szóval valami megfekhető nincs. Majd írok még erről   is, meg   is. – Hát mondom, hogy csak elvagyok valahogy, csak az az egy borzasztóan bánt, hogy mindenki úgy levelezik velem, mint diák koromban. Mindenki csak szid, félt és okosít; azt hiszi, hogy én vagyok a legbutább a világon, hogy nekem mindenben tanácsra van szükségem. – Ne vedd esetleg visszautasításnak jóindulatú leveledre – vagy idre; Hiszen tudom, hogy mindenki csak jó tanácsot ad, de ez engem nagyon bosszant és izgat is; még   is leckéztet, – no hát utóvégre is nem vagyok én kis baba. Legalább – aki már tanácscsal szolgál, hát tanácsoljon, de ne leckéztessen engem. – No szervusztok ölel – csókol