Móricz Dezső – Móricz Zsigmond (1906-04-30)

  Kedves  !  

  Külön-külön válaszolok minden pontodra nem meggondolatlanul, hanem sok gondolkozás után.  

  1) Nem ismerjük egymás helyzetét s egymás gondolkozását. Én tudtam hogy ötven forint havi fizetésed van, de ugy tudtam, hogy azon kivül még ugyanannyit, ha nem többet keresel. Tudom hogy ennyi pénzből családot fenntartani nem lehet csak olyan csoda módon, amilyet én nem hogy tenni, de elgondolni sem tudok ismerve az én pénzügyi viszonyaimat.  

  Te meg nem tudod, hogy hogy áll odahaza a helyzet.   nem keres semmit.   25 forintot havonként, a gyerekek semmit csak én még 50 Hogy honnan s hogy szednek össze valamit, nem tudom. Rosszul mondtam hogy semmit sem keres  , mert néha visz haza 20–20 Tehát ha jól össze nálunk sem megy többre 60 forintnál, tekintve azt hogy én nem küldök haza annyit. Nálunk pedig nagyobb a család nagyobb a kiadás

[törölt]

« s »

 

  Tehát mikor azt mondtam, hogy "a mi családunkban oszlásnak indult a szeretet anyagi érdekért" nem mondtam olyan nagy valótlanságot.  

  Nektek szűk a körülményetek, a mienk hasonlóan; nektek segítségre volna szükségetek s mi ámbár érezzük hogy tartozunk vele – mégsem adhatunk. Más oldalról akik évtizedeken keresztül semmi egyébért nem küzdenek, mint gyermekeik jövőjéért gondolatban megkövetelhetnék, hogy azok a gyermekek az ő öreg korukat megkönnyítsék. Nem kívánnak tényleg segítséget, mégis kivánnak. Látják a ti szűk viszonyaitokat, segiteni akarnának – mégsem tudnak. Igy áll be aztán a távolodás. Nem hivnak meg benneteket, mert elég nektek a magatok baját érezni s így kevesebbet érintkeztek s még kevésbé ismeritek napról-napra nehezebbé levő körűlményeinket.  

  Igy aztán mégis anyagiság oka a szeretet megoszlásának. Neked fáj hogy nem segithetsz, nekünk ugyanaz. Ha gazdagok lennénk ez nem okozna gondot, hidd el más lenne családjaink közt a viszony:  

    már mindnyájan szeretjük. Én a magam részéről mondhatom, hogy boldog vagyok ha tudom, hogy ő téged milyen boldoggá tesz. ugyanezt mondották. S ha nem lenne más ott, ki megzavarja a nyugalmat nem kellene tartózkodni – egész más lenne a helyzet. Épp azt beszélték otthon, hogy milyen türelemmel viseli azt a nehéz sorsot, mikor ha most tanitónő lenne, könnyebben élhetne. Legyetek meggyőződve arról, hogy

Janka

Holics Janka

  ellen nincs egész családunkban senkinek semmi kifogása, hanem mindahányan szeretjük.  

  Az én czélom, mint a   ugyanaz mint a tied. Tovább haladni hogy a többieken segíthessűnk. Mindenikőnknek más az utjuk, ki tudja ki ér hamarabb czélt. Talán te! adja Isten.  

  2.) A   néni adósság eredetét ismered. Arról nem beszélek. Neki igaza van, az a pénz az övé, megérdemli, kötelességünk megadni.  

  Hanem tudod azt is, hogy ha valaki bukik válal

[törölt]

« l »

atában, bukik mindenki aki vele összeköttetésben van. Ott   csuful becsapták, vesztett. Sajnos hogy  . n. is áldozat   vesztesége miatt ideges volt, megbántotta őt, ámbátor tudja hogy igaza van. De ez így szokott lenni ha más lenne, ki nincs velünk összeköttetésben, soha nem kapná meg példák vagyunk mi, kiknek igen sok ilyen esete volt. De mert a családba van annál jobban érzi mindenki s mikor tőle restellik az adósságot nem tőle, hanem   pirulunk. Erővel soha nem kapnák meg, simán megkapja, tőlem, mert szavamat adtam rá.  

  Targyilagosan gondolkozom, nem nektek fizetjük meg, de mégis ti könnyebbűltök meg, aminthogy nem tőletek kértük, mégis tőletek resteljük. Nektek beszéli  . n. mindég,   fáj hogy őmiatta van, ideges lesz, mondja neked, te szintén, s mégy haza s ha nem mondod is kitalálják s bánt mindenkit s tárgyalnak felettetek s ideges lesz mindenki s így áll be a krach ami távolít benneteket tőlünk s viszont.  

  A családi viszony tehát nem arra való "hogy még jobban igyekezzünk kifizetni" hanem a családi viszony kényszeritő hatása alatt fizetjük ki nem kapná meg, mint ahogy mi nem kaptunk meg igen sokszor ugyan olyan jogos összegeket. Vagy nem tudom mi lenne ha előszedném akiknek   tartozik jogosan s kiakarnám fizetni?  

  Megfizetjük, hogy tégedet ne veszitsünk el. Mert természetes, hogy ha az a thaema sokszor felszínre kerül, aminthogy kerül megbántotok ti minket, mi titeket hevességünkbe s kevesebbszer találkozunk hogy szó után szó ne következzék. Hiszen emlékezhetsz rá, hogy milyen diskurzus volt köztünk most hogy itthon voltam épp e miatt s mennyi minden más kerűlt felszínre ebből kifolyólag. Pedig egyikőnknek sem volt czélja a másikat bántani.  

  Ne magyarázd ezt félre, gondolkozz rajta, hogy ez igy van. Az a 170 korona nem neked szóll, mégis téged választ el.  

  Én nem akarom azt megtagadni. Kifizetem mert már az én adósságom. Nem is töprengtem azon hogy tüntessem amit hitet ébresztő arczczal megigértem – az csak egy meggondolatlan mondat lehetett és nem emlékszem hogy irtam – aminthogy az első részletet már el is küldtem, mielőtt még a te leveled megkaptam volna. Eddig nem volt pénzem.  

  A nyugta nem bizalmatlanság miatt kell, hanem mert elteszek minden nyugtát bárkinek is fizetek ki valamit. A vevényt nem szeretem.  

  3.) Én meg vagyok elégedve anyagi ügyeim rendezésével. Nem azért gondolok fogvaczogva az elsejére, mert nem tudom hogy hova mennyi kell, hanem hogy annyi helyre kell hogy alig jut haza. Könyvet én is vezetek megmutathatom. Minden hónapban van 10 korona amivel nem tudok elszámolni, mert aprólékra ment, a többit tudom fillérről-fillérre. Tudom hogy kinek mennyivel vagyok adós, tudom kinek mivel tartozom, tudom, hogy   mennyit adott s mennyivel tartozom. Ezt mindég nagyon pontosan vezettem. Ismerem az anyagi lekötelezettség erkölcsi erejét s csak e miatt vagyok még itt. Ismerem azonban az ő üzleti szellemét is s tudom, hogy többet nem ad, mint amennyit megér neki az az erő. De azt nem tudom, hogy ezért nem kár e tönkretenni tanulmányaimat? Ha nem zsibbasztana meg a kötelezettségnél sokkal nagyobb viszontszolgálat hatása, itthagytam volna; nem jöttem volna vissza. Pedig hogy ez csak üzlet.  

  4. Azt mondod, hogy nem osztom be helyesen a jövedelmemet. Én azt hiszem helyesen osztom be.  

  Keresek havonként 100 koronát Ebből ki kell fizetnem minden adósságomat, küldeni haza s ellátni magamat zsebpénzzel, esetleg gyűjteni külföldi utra. Ez a programmom.  

  Adósságom nincs senkinél csak  . urnál, de azt letudom havi 20 törlesztéssel, a még fennmaradtat pedig a fia VI. osztályból való levizsgáztatásáért adja. Ezzel hát rendben vagyok s még marad 80  

  Ebből küldeni kell   n.nek 10 a suszternek 10, neked 10 jegyzetekre 10, s még felmenni colloqualni. (Eddig több kiadásom volt, de már más ügyeimet rendeztem s a jövő hónapban csak  . n. marad).  

  Most azonban kaptam hazulról egy levelet  , hogy házbérbe küldjek 40 koronát,   egy tavaszi kabátra ugyanannyit. Haza még tudok 40-et, de másra másik 40 ért adósságot kell csinálni? Mit csináljak hát? most adj tanácsot? Hogy osztanád el te azt a 80 vagy 100 koronát? Tudom hogy szüksége van rá! szívesen is tenném, talán teszem is. Már megígértem félig meddig.  

  Hát külföld hol marad? Akkor még nincs semmi tőkém, de még reményem se, ha haza kell minden hónapban küldeni. Eddig, mióta itt vagyok küldtem 374 85 fillért s most fogok 40 vagy 80 koronát. Kifizettem csaknem annyi adósságot. Mármost számítsd ki, hogy hány felesleges pohár sört ittam meg? s hogy rosszul osztottam-e be azt a fizetést. Adósságom nincs s fizetést lehet 80 számítani.  

  Annak a czipő rendelésnek meg ujra megvolt az oka s nem meggondolatlanság. A külföldre számítva szerzek be ruhát, czipőt, hogy ott ne legyen gondom rá. Igy hát ez már gyűjtött tőke lenne (Küldtem annak a mesternek 10 de még nem kaptam czipőt egy párt sem. Pedig egyre szükségem van. Ugyan tudd meg, hogy miért nem küldi,

[törölt]

« pedig »

mert sürgős)  

  Én hát elismerem az egész leveled igazságát, de nem az én esetemre. Azt hiszem most gondolkozol s

[törölt]

« azt »

a multkoriban sértést nem látsz, ezt meg nem vitázásnak, hanem önigazolásnak veszed.  

  Csak   mondok még annyit, hogy ő nem tudja hogy téged az bánt hogy ugy beszél, nem tudja megmagyarázni, hogy mi mindnyájunk baja, tépelődik, , elkeseriti évről évre lévő dijnokossága s ha keserüségében többet mond mint hisz, nem kell tölle rossz néven venni. Képzeld magad az ő helyzetébe s látod. Nagyon jó testvér, igen jó fiu, de nem komoly Milyen mássá alkotta volna a sors, ha jobb körülmények közt nő fel.  

  Ebből a leveledből azonban megtanultam, hogy nem szabad itélnünk, mig meg nem győződünk mindenről  

  Most már Isten veled.  

  Mindnyájotokat kűlön külön csókolva maradok sírig szerető testvéred