Holics Jenő – Móricz Zsigmond, Holics Janka és mások (1906-04-11)

  Kedves  ,  ,   nénikém   bátyám,  ,  ,  ,     stb…!  

  Ugy gondoltam – azaz gondolom a legmegoldhatóbbnak azon irtózatos nagy feladatot, hogy ennyiteknek megkívánjam a magáét. Már t. i. egyet kívánok mindnyájatoknak, mert ha legalább kettő-kettőnek kellene mást-mást kívánni, már az rengeteg levélbe, de még rengetegebbbb (úgye rettenetesen rengeteg remek szó?) írásba kerülne. Sőt úgy gyanítom, hogy   bátyám is ott lesz – vagy van; no és így már rengeteg írást takarítok meg (máskorra) (amely írás azonban nem kamatoz)  

  No de ne takarékoskodjunk a papirossal sem, hanem kiki kívánjon valamit; én is kívánok valamit, azután jó lesz aludni, mert bizony már 11-ike van csakugyan, még pedig d. e. 3 óra 30 perc, pedig még aludni is szeretnék. Tán el sem hiszitek, hogy ennyi az idő, pedig ezt már nagyon is komolyan mondom. Azt ugyan nem mondom, hogy álmos vagyok, mert az nem vagyok, meg el sem hinnétek, de már az éjjel 11 helyre írtam levelet, (köztük csak 4 képes lap) és mindegyik terjedelmesebb, mint ez, és mindegyiket, még ezt is kétszer írom. Hát ez nem tréfa ügy. Megúntam már – amint láthatjátok is.

[törölt]

«

[...]

[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó

»

Igaz is! Hisz még most sem kívántam semmit. –  

  No hát már leadom ami gyönge keblem nyomja. Szeressétek egymást még husvétkor is, legyetek boldogok, jól menjen dolgotok (ez minden megszólítottnak szól ám, ne vegyétek mindet magatokra) no most mán szervusztok! A husvétot (vagy tet) (vagy töt?!…) vidámságban éljétek meg… vagy 90szer.  

  Csók sok, kézcsók több, nyakleves legtöbb, kinek mi dukál, –  

   

  906. IV. 11 d. e. 3.38.