Móricz István – Móricz Zsigmond (1905-11-20)

  Édes  !  

  Tegnap olyan fájdalmasan nehéz véleményt mondtál a nagy általánosságról, melybe szorosan engemet is bele értettél, hogy nem hagyhatom szó nélkűl.  

  Nem ismersz te engem, hogy így törsz pálczát felettem.  

  Nem gondoltad te, mennyire szeretlek téged, a  , mint egész családunkat. Jobban mint kimondani, mint kimutatni tudnám.  

  Azért megyek oly ritkán hozzátok, mert fáj látnom, a ti igazi családi boldogságotok annyira megterheli, megzavarja a nehéz életgondja, hogy alig találhatja fel a szemlélő azt a zavartalan derűs, édes családi életet, örök zavartalan kedélyt, a mint én elképzelek a élet első éveiről. És tétlenűl kell néznem, mert tehetetlen vagyok csak parányra is előmozdítani a mit szívemből szeretnék, jóléteteket és boldogságotokat; sőt nyomorúságos helyzetem miatt, még ínkább károtokra lehetek.  

  Azt az öt koronát a mire gondoltál a meghatározott időre 15én délután elvittem hozzátok, de nem voltatok otthon, egy czédulán olvastam a mit Annának írtatok, hogy a városligetben vagytok. A mint haza mentem, olyan helyzetet láttam, hogy oda akartam volna   nem azt az 5 koronát, hanem ha loptam volna is és azóta nem volt módomba megadni s nem is tudom mikor lesz.  

  Azért tartom jobbnak távol maradnom tőletek, mert félek terhetekre lenni.  

  Olvasd bármint, s ítélj akárhogy e levél felett, én ezt őszintén megmondtam, igaz szívemből írtam.  

  1905 november 21 én  

  minden jót kívánok