Móricz István – Móricz Zsigmond (1905-11-07)

  Édes  !  

  Ugyan nekem volna illetve tartaná tisztem, hogy kíkűldetésemmel beszámoljak, de erőm elhagyott úgyannyira, hogy még a másik szobáig se vagyok képes elgyalogolni. Gyalog jöttem haza a minisztériumból, s   voltam, a ki legujabb kezelő orvosom.  

  Hogy oda térjek, a mi tárgya levelemnek, voltam  . Aki is űdvözölvén kér, hogy jőjj fel hozzá. Bármikor szívesen rendelkezésedre áll a hivatalban 1–2 ig a házánál pedig 6 órától. A tiszteletdíjad kiutalványoztatván, felveheted. Most nem ízent, csak azt kérdezte hogy vagy? A mire én azt feleltem: Jól. Ezzel kezet fogtunk egymással és én felmentem a szobámba a kabátomért hogy nemsokára haza menjek, mert igen kezdett esni az eső. S útközben érdekes találkozásom volt Jeszenszkivel a ki kézcsókjait küldi s   Nagysámnak és igen hogy találkoztunk.   udvarol egy szép leánynak a kitől mint mondja elég vakmerő volt hajat és zsebkendőt kérni. Volt valahol egy leánynak a sírjánál, a kínek hantjairól virágot fog küldeni   mivel igen kedves barátnője volt az elhunyt és fog neki. Ezzel elbúcsúztunk, mert sok dolga volt, de ő valószínűleg fogalom zavarban volt azaz személycserében, mert hihetőleg neked mesélte el bennem eseményeit, kiemelvén egy némely zsúrokat.  

  De már nem irok, mert az elfáradt te hát csokollak egész családoddal egyetemben szerető testvéred  

  1905 XI/7én