Holics Janka, Móricz Zsigmond – Szklenár Teréz (1905-09-28)

  Édes jó !  

    itt küld levelet maga helyett, most nem mehet rögtön, de ha elkerülhetetlen, elmegy. – Hogy   egyformán van, az kétségbeejtő, nem tudunk segíteni

[törölt]

« , »

fájdalom, nem tudjuk levenni szegényről a nagy baját. Csak töprengni tudunk felette, vagy nem is gondolni rá, a legnagyobb bajra.   már háromszor írt aggódó levelet, nem tudja mi van veletek, hol vagytok, hogy van  . Én pedig már 3-szor irtam neki, persze azóta nem, mióta elmentetek, csak most rögtön a legutolsó levelére. Most már tudja, hogy otthon vagytok és hogy itt mit végeztetetek.  

  Az újságot   mindjárt megrendelte, nem értjük, mért nem küldik, azóta tán megkaptátok már? Most megy és utána néz, mi van vele.  

  A kért holmit, citrom stb. rögtön küldenénk, de hétfő előtt nem tehetjük. – Én nem tudom, hogy mennék most haza,   sem akar ebbe belenyugodni, de magam is azt hiszem, hogy ha   néni magához jön, ő volna a legjobb, vagy  . Hisz ha segíthetnénk, nem habozna egyikünk sem, minden áldozat árán megtennénk mindent, – de mikor annyi mindenikünknek a baja, és oly szegények vagyunk, és nem segítünk, nem könnyítünk vele, ha ott vagyunk sem. Azért csak írj, ha kell, valamelyik okvetlenül elmegy. Hát a kis   nem volna jó legalább egy hétre haza hívni? de hát az is úgy van, mint a többivel.  

    írja meg egy lapon naponta, hogy vagytok,   mi van, javul-e vagy rosszabbodik a sorsa. Hát az ottani jó levegő sem ér semmit? –   azóta nem voltunk, vasárnap valoszinüleg eljön, sonkát majd kérek tőle.  

  Mi jól vagyunk, semmi bajunk, bár ti is így lennétek. Olyan kevéssel be lehet érni, ha az embernek egészsége és nyugalma van.  

  Mindnyájan csókolunk mindannyiotokat,   és én kezeteket csókoljuk és   javulást kérünk az Istentől, maradunk szerető gyermekeitek, és .  

  , 1905. szept. 28.