Csók György – Móricz Zsigmond (1905-09-04)

  ) 1905 4/IX.  

  Kedves  !  

  Üdvözlő soraidat hálás szivvel vettem. Sajnálom, hogy örömünnepünkön részt nem vehettél, pedig reméltem –  szavai után – hogy augusztus hó folyamán feljösz görbe országunkba s nehány órát szentelsz majd a mi nagy diadal napunknak is. –  

    sógorodtól csak tegnap értesültem arról, hogy a kedves   az ünnepély alkalmával még tartózkodott és még sem jött el az iskolaavatásra, pedig élőszóval meghívtuk. – Hajlandó volnék amugy falusi szokás szerint megaprehendálni, ha nem gondolnám, hogy a hitvesi gyöngédség tartotta otthon, melynél fogva nem akart nálad nélkül még ily ártatlan, sőt azt mondhatnám "szent" mulatságban sem részt venni. –  

  légy szíves e nehány adatot legjobb belátásod szerint felhasználni:  

  Az iskola 25,000 koronába került, két év alatt készült el. – Minden egyes férfi, a 16 ^ik életévtől kezdve 8–8 napig ingyen dolgozott s 30 fizetett készpénzben; minden ökrös gazda 4 napig ingyen fuvarozott s minden özvegy asszony 4 napig ingyen munkát végzett. Ily nagy áldozatkészséggel sikerült felépítenünk a magyar nyelv és hazaszeretet ápolásának czéljára e hajlékot. A falunk uralja azt a dombot, melynek tetején épült ez a 50 méter hosszú, 17–17^m oldalszárnyu iskola. Előbb azonban 3000 földet kellett elhordanunk, hogy sík területet varázsoljunk a dombtetőre.  

  Van benne 2 tanítói lakás, 3–3 szobás és két nagy tanterem. Az iskolai felszerelés a legujabb paedegogia

[törölt]

« i »

elvei szerint van készítve s a rimamurányi társulat ajándéka. E társulat az építkezéshez 5000 értékű anyagot adott vas, mész, fa és horganyozott pléhlemezekben. – A pénzt 12 éven át szedtem be az egyház hívektől. – A munkában osztoztak:   bányagondnok, mint egyházfelügyelő, és   egyházgondnok. Augusztus 27^én szentelte fel főtiszt.   gömöri főesperes 6 lelkész közreműködésével magyar nyelven. –  

  Gyönyörű volt, mikor felcsendült a tót nép ajkán ez a magyar ének: "Isten! e honnak imádott szent Atyja!"  

  Én egy emlékiratot készítettem s akkor felolvastam. Ezt a jelen volt intelligens elem és az egyháztanács aláírta után pléh szelenczébe zártuk s az iskola falába befalaztattuk. –  

  Jelen volt vagy 10 falu népe ugy, hogy a templomba se fértek s a templom előtti téren százakra menő sokaság énekelt a bent levőkkel és egy lelkész a templomban, egy pedig kint prédikált egyszerre.  

  A közebéden 52 uri vendég vett részt.  

  Ime rapszodikus rövidséggel előadtam mondani valómat; az ujságíróra bízom a fésülést és a színezést. Bocsáss meg, hogy kétszeres bűnnel fizetek kedves leveledért, t.i. elkésve és pongyolán irok, de 6 egyház gondja, baja nyomja a vállamat s alig jutok baráti kötelességem teljesítéséhez. – Most a egyházat is a nyakamba varrták s már egy esztendeje administrálom a nagy Harang fizetsége reményében. – Ott se csekély a baj, nagyon is résen kell lennem, hogy valami pánsláv szomszédot ne kapjak oda papnak. Ugy veszem észre, hogy a régi szerelméhez visszatér nem csak az ember, hanem a rosz tót is… Már is kerülgetik egyes notórius hunczfutok, mint a hullát a saskeselyűk. – Erről egyébként majd írok annak idején bővebben. –  

  Különben ezennel vedd talmi irói ígéretemet (nem tudom, arra felé többet hiteleznek-e erre a közönséges polgári szónál?), hogy mihelyt el vonulnak fejem felől a villámterhes fellegek, azonnal felcsapok riporterednek s a mi hírt, tárczát, vezérczikket, verset s egyéb haszontalanságot viczinális járatu agyam termelni képes, azt mind elküldöm neked, a papírkosarad számára.  

  Addig is, míg e fenyegetésemmel rettegésben tartalak maradok kedves   ő nagysága iránt mély tisztelettel s kézcsókkal, Hozzád meleg szívvel  

  szerető barátod