Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-08-24)

  . 1905. aug. 24.  

  Édes jó, kedves én  !  

  Jobban szeretném édes, ha szombaton jönnél! Nem jó neked most tánczos mulatságba menni. Nagyon befűzöd magad, az a kutya ut, még ha rágondolok is elrémülök, hogyha gyalog akarnál lemenni, de remélem annyi tisztesség csak lesz a  , hogy kocsin hozza le az előkelőbb vendégeit. De akárhogyis, gyalog ne menj édes, még az is sok lesz, azonkivül. Ne tánczolj, az istenért valahogy ne tánczolj egy lépést se!!  

  Én már nem is tudom milyen ideges, türelmetlen és elkeseredett vagyok. Ugy élek itt, mint egy számkivetett és örökös aggodalomban vagyok az egészséged miatt is, amiről soha nem irsz egy szót se. Külömben is hiába várom a postát, és választ a leveleimre. Magadról sohasem irsz édes, semmit, pedig én mit törődök az egész világgal, Annával , stb. Nekem csak te, csak te vagy az eszemben, és rólad semmit se tudok. Ennyit ir az én egyetlenemről:  

  "Nekem semmi bajom, rajtam ne aggódjon."  

  Én meg örökké csak a magam személyes ügyeit irom; külömben nem szeretek én már irni se. Nem szeretek én már semmit, ha még sokáig kellene rád várnom, hát nem tudom micsoda elkeseredett világgyűlölő lenne belőlem.  

  Az ördög vigye el mindenestül. Ott vasárnap ki fogsz fáradni s az lesz a vége hogy nem jöhetsz hetfün, vagy ha jössz, hát még nagyobb fáradság lesz. Micsoda öröm, egy iskolaszentelést végig nézni?  

  Édes, igazán szívből esedezem neked, hogy gyere szombaton. Én már ugyis arra számítok réges régóta, hogy minden szombaton várlak. Ha még most sem jösz, az rettentő lesz. Szombaton este kimegyek a vonathoz. És a gyorsvonaton jöjj édes. És II. osztályon! odáig is. És valahogy könnyelmüen ne koczkáztasd magadat, valami pakkcipeléssel, vagy mivel. Istenem, hogy én nem lehetek ott veled az uton. Majd kiszakad a szivem, olyan nyugtalan vagyok. Azért is nem válaszoltam eddig a leveledre, mert nem akartam ilyen idegesen írni.  

  Drága édes lelkem nagyon örülök neki, ha elszórakozol ott és nincs semmi bajod, de bizony mondom, hogy én mióta nem vagy velem, hát szenvedtem annyit izgatottságot, nyugtalanságot, kedvetlenséget, a mennyit eddig tán egész életemben nem. Mondom hogy egyetlenegyszer sem nevettem mióta te nem vagy itt. Tán már nem is tudok nevetni.  

  A mit rám biztál mind vagy elvégeztem, vagy elvégzem, vagy nincs kedvem csinálni ugyse mig nem jösz.   itt van, szegény, beteg. Szanatoriumba kellene felvétetni, de nem tudom hogy sikerül.  

  Tehát még egyet kérek, azaz még egyszer kérem édes, hogy szombaton gyere, és most üdvözlöm csókolom  ,  ,  ,  ,  ,   nénit –  

  De milliószor és trilliószor és agyon csókolom ha egyszer megkapom az én édes kis angyalom feleségem! .  

  Czukrikám édes! Az Anna ügyet erre a lapra irom, hogy ne foglalja a főlevelet.  

  1.) Akármint egyezel te az Anna anyjával, ő nem jön többet fizetésre. Itt 4 50et adnak neki, szinte csuda ha 3.50-ért eljön, miért mondjon ő le egy Az anyja is biztosan nem bánja, ha megtudja, hogy ennyit kereshet. És itt már a szerződési viszonyok járják, nem évre szegődik, csak hónapra. És aztán ha kedvetlen ugy se birni vele. Most jól viseli magát, madarat lehetne vele fogatni. Igyekszik szörnyen.  

  2.) ugyis többet kell fizetni, mert több lesz a dolog, – ugye drága édes?  

  3.) Ezt elintézni végérvényesen elég lesz akkor is, ha itt leszel édes, ha   később jön.