Móricz Zsigmond – Holics Janka (1905-08-19)

  1905. aug. 19.  

  Édes jó  ! Kedves  !  

  Ugy várlak! ugy várlak!… Egészen biztosra vettem, hogy ma itthon leszel. Ma este várlak a vonatnál. A szobát, az egész lakást kitakaríttattam. Minden ragyog, csillog, tiszta.  

  És tudom hogy ma nem jössz. Nem irtál róla… Gyere édes, gyere minél előbb. Ird meg rögtön, mikor jösz? Már itt teljesen visszatért a normális levegő, a meleg nem tulságos, annyira nem, hogy a napokban meghültem s most náthás vagyok. Bezzeg az este mikor hazajöttem a színházból, nem volt a ki teát főzzön, osztán betakarjon, osztán meggyógyitson. Reggel csak olyan, náthával ébredtem, a milyennel este elaludtam. Most is szortyogok, prüszkölök irás közben, nem veszed észre édes?  

  Tehát azzal az alázatos kéréssel járulok Nagyságod kegyes színe elé, hogy méltóztassék immár hazajönni, mert én egész komolyan nem győzlek várni. Ha hozzá nem szoktam volna hogy a Te akaratod ellen nem lehet ugysem tenni, most dühöngenék (Igy csak  

    és   tegnapelőtt este haza értek.   rosszabb bőrben van, mint mikor láttuk. Sovány, most megyek, illetőleg utánajárunk annak, hogy valami szanatóriumba felvegyék. De azt mondja  , hogy   miatt is ki kell menni, ez is olyan nehéz lélegzésü itt .  

  A levegő csak nekem nem árt. Ezért is nem akarlak téged nagyon dringend hivni és idekövetelni, mert itt én sem tudom neked is nem ártott volna é kivált eddig a levegő. S otthagyni a égért! Édes, legkésőbb szeptemberig ha kedved van és akarsz, nem bánom kihuzom egyedűl itt az időt, maradj, de elsejére okvetlen gyere haza. A vásárlásokat illetőleg pedig azt vélem, hogy az edényt nem vesszük meg az elseji pénzből. Lesz nekem más pénzem még az őszön. Az 50 a mit nem költünk el az életre s élelmiszer bevásárlásra, szénre stb. ideiglenesen félretesszük. Az edényt, szőnyeget kicsinálom én Karácsonyra. (Dolgozom, majd meglátod mit Czukri, czukri, czukri!)  

  Most pedig sietek, most mennem kell.     egy szanatorium igazgatóhoz. És most ³/₄ 12, s még nem is mosdottam.  

  Ma befejeztem ujra egy német regény elolvasását Der Verdacht , von  . Másodrendű író, legalább is biztosan, de mint minden bűnügyi regény izgató, s elolvastam legalább. Ha egy kicsit feszültebb figyelemmel olvasok, mindent megértek, alig kell szótár, külömben csak az olvasás, a tartalom kedvéért olvastam, s nem analizáltam grammatice. A kis szókkal vagyok megakadva. Az ördög ujja, annyi van s nem győzök beletörni. Külömben most két hét óta többet olvastam, mint eddig egész életemben németül. Legalább annyira jutottam, hogy akár ujságot, akár könyvet veszek a kezembe, nem teszem le, mint a boczi.  

  Külömben pedig legfontosabb dolgom, hogy Rajtad aggódom én mindenem. Hiába tudom, hogy hiszen otthon vagy, és hogy nincs semmi bajod, mert ha volna megirnád, mégis mindig nálad vagyok gondolatban, folyvást. Éjjel-nappal. És bizony legjobban szeretném ha már

[törölt]

« ho »

itthon volnál.  

  Igaz, eszembe jut, hogy az ebéd ideje itt van és én nekem eszembe se jutna, ha Anna nem mondaná. Pedig az este 2 zsemlét vacsoráltam ma reggel meg másfél paprikát, egy harapás szalonnával. Nem vagyok nagyétvágyu, rendesen ugy sem vacsorázom, vagy nem reggelizem, csak délben eszem eleget.  

  A szerkesztőségben jól vagyok, az este hivatalból voltam színházban, a Magyar Hajduk hadnagyát  adták  

  És most édes bucsuzzunk. Csókollak milliószor én édes imádottam.  

  Jó egészséget, jó kedvet, gondtalanságot, boldogságot, megelégedett hangulatot kívánok a mielőbbi viszontlátásig. – Édes ha csak van egy kis időd ne sajnálj irni ennek a te epekedő uradnak! Megkaptad a legközelebbi levelemet? Tegnapelőtt irtam. Csókollak mindnyájatokat de téged, téged legjobban .  

    még mindig éli a mézesheteket   kettősben?