Móricz Zsigmond – Holics Janka [1905-07-25 előtt]

Bpest

Budapest

. 1905. jul. 2

Édes, édes

Jankám

Holics Janka

!

Kedves kis jó

feleségem

Holics Janka

!

Drága édesem mit csinálsz most? Hogy utaztál? A te rosz uradat szidod-é lelkem mindenem?

Most megint vőlegénynek érzem magam és epedek utánad. Olyan elszorult a szivem, mint a ki főbenjáró bünt követett el.

Tudom most jól érzed magad.

Mama

Szklenár Teréz

,

apa

Holics Zsigmond

mind együtt vannak.

Édesapám

Móricz Bálint

szintén ma reggel ért haza, mondá hogy találkozott

apával

Holics Zsigmond

Pelsőcön

Pelsőc

, s hogy ő betegen, de jó kedvvel és megbékélt hangulattal ment hazafelé. A nagy munka is be van fejezve, ugy hogy biztosan ha csak egyidőre is, béke és boldogság az uralkodó érzés. Adja isten, hogy minél tovább tartson.

Édes kis boldogságom, Drága szívem! Jóságom! Annyit tünekedtem, tépelődtem az éjszaka veled. Míg én egyedül és nagy kényelmesen ültem

Miskolcztól

Miskolc

Gödöllőig

Gödöllő

, te neked hurczolóskodni és kinlódni kellett, ugy nyomta az éjszaka a lelkiismeretemet minden mint egy bünösét…

Olyan árván jöttem haza az idegenbe. –

Gödöllőnél

Gödöllő

egy fiatal pár ült be hozzám, nagy társaságban voltak, de ugy ültek egymás mellett mint a kik egyedül és otthon vannak. Nézegettem, simogattam szomoruan a jegygyürümet: nekem is van egy aranyos kis

feleségem

Holics Janka

, mégis ugy utazom, mint egy vigécz… Ismeretlenül, észrevétlenül, idegenül, árván…

Hát te édes…Most még azt se mertem kérni, hogy irjál egy levelező lapot mihelyt megérkezel…

…A baraczkos üvegek itt viritanak fölöttem a sifon tetején, gyönyörüek, semmi bajuk. A lencsét kiraktam, a zöld mázas cserépfazik tele lett vele. A virágnak semmi baja. Az aloét egész uton csodálta mindenki, a ki látta. A szalmajátékra meg

épen

[szerkesztői feloldás] éppen

szinte nézőközönség gyült. Semmi se veszett el, sem esernyő, sem rokk, – itt vagyok teljes épségben, s akkora tokával, mint egy perjelnek van.

Itthon nincs semmi baj. A szoba ugy van, a hogy volt. Semmi változás.

A

mosóné

Scháb Pálné

*

Az 1904-es Lakásjegyzék szerint az Üllői út 91. szám alatt lakó mosónő neve

Scháb Pálné

Forrás: Budapesti Czím- és Lakásjegyzék, kiad. Franklin Társulat, Budapesti Czím- és Lakásjegyzék 15 (Budapest: Franklin Társulat, 1903–1904), 1563.

beköszönt az ablakon. A nagysága felől kérdezősködik és oda van a nagy örömtől hogy [törölt]
« lát »

hallhat

[javítás]

róla valamit.

Friss hírt is mond.

– Hát az Anna beszegődött.

– Úgy?

– Az ujságból néztem ki neki hirdetést, itt van a [törölt]
« v »

V

[javítás]

iola utczába. Dajka – Kis dajka lett

gyerek

[bizonytalan olvasat]

mellett.

– Derék.

– De azt mondta a

Pistának

Móricz István

, hogy nehéz a

gyerek

[bizonytalan olvasat]

szeretne visszajönni.

– Szeretne.

– Nehéz neki a czipelés.

– Jó, én nem bánom. Én visszafogadom. Jöjjön el. Ha megigéri, hogy jól viseli magát, akkor jöhet már elsején is. Van ugyan már egy olyan kislány mint ő

a

[beszúrás]

kivel megbeszéltük, hogy fel[törölt]
« k »

h

[javítás]

ozom, de – tudja, – nem szeretem hogy be kell tanítani mindenre. Ez már tudja, hogy ha megigéri hogy jó lesz, vissza[törölt]
« f »

v

[javítás]

eszem és megírom a

Nagyságának

Holics Janka

hogy azt ne hozza fel. Adok neki 3

frtot.

[szerkesztői feloldás] forintot.

– Ott 4 van neki.

– Itt is volt annyija, ajándékot is kapott, ruhavarrást, itt is volt

4

[beszúrás]

.

– Hát jó kérem szépen a

Pista

Móricz István

megmondja neki ha erre jön.

– Jó, jó. Jöjjön fel és beszéljük meg. Mi szerettük azt a gyereket.

(Egy kicsit álmos vagyok és fáradt. Itt olyan hőség van, hogy neked arról fogalmad sincs, még nagyobb mint mikor elmentünk, fülledt, rekedt levegő, fáj benne a fejem.)

Igaz a

mosónéval

Scháb Pálné

egyebet nem beszéltünk.

Júj be jó kialudtam magamat.

A ház zúg és sűl és fő a maga levében. Nem is süt a nap, mégis olyan [törölt]
«
[...]
[hiányzó szövegrész]
Kiterjedés:
Ok: olvashatatlan
Egység: szó
»

meleg

[javítás]

van, hogy az ember belekábul. Sehonnan friss szél szaga nem jön. Igy még a bőrét is szeretné levetni az ember. Ha fáztunk az estéken ott, – itt tudom hogy egész éjjel

ruhátlan

[titkosírás] Móricz Zsigmond

fogok feküdni.

De ha nincs friss szél, egy friss polos – ugy összecsipkedett hogy jobban se kell. Sőt mi több azt mondja

Dezső

Móricz Dezső

, van bolha is elég.

Csak ez az én kis lakásom élettelen, csöndes,… Hiába várom, hogy mikor jön már az én lelkem kis Nagyságám haza a piaczról, hogy kikaphassak az ablakoz huzott asztal miatt, – nem jön, nem jön… A ruhaszáritó kötelek lankadtan csüngenek az előszobában; a konyhaajtó nyitva, s bántóan csendes. Székek elmozdulva helyükről, – másik nagyon is örökös szabályossággal állanak stellungban a fal mellett…, mintha így akarna maradni minden az örökkévalóságig.

Nem nyit ajtót rám senki, semmi. Nem hallik az én édes pacsirtám csicsergése, – csattogása…

Soha, soha eddig nem is sejtettem, milyen élettelen és milyen fájdalmasan üres egy lakás, ha csak én vagyok egyetlen lakója…

Óh be szeretnék ott lenni, ott lenni, ott lenni veled, édes, édes, szerelmes feleségem! Hisz [törölt]
« f »
mióta egymáséi vagyunk teljesen, egészen, – s nekem ugy tetszik, hogy az egész életem ugy telt már el, – még sohasem voltam ilyen távol, ilyen nagyon, ilyen szörnyü soká távol tetőled.

Irjál édes, irjál lelkem. Nem is képzeled, hogy milyen lázasan, rebegve gondolok rád. – Valósággal felújult, gyötrelmes, hosszu édesbus szerelmes esztendeimnek minden hangulata már, mióta elváltunk.

Irjál mindenről,

apáról

Holics Zsigmond

,

mamáról

Szklenár Teréz

, hogy vannak, mit csinálnak, – a házról, milyen,

*

A

jolsvai

Jolsva

ház felújításával kapcsolatban lásd még

Szklenár Teréz

levelét.

kivették-e már? – Hol vagy, hová irjam a következő levelet?

És most csókollak édes, édes, édes jóságom! Csókollak vágyakozó, szerelmes csókokkal, – csókollak és imádlak, és örök életem érzem ezzel lesz tele, imádásoddal és csókolásoddal. Isten veled én szentem, én édes kis aranyos feleségem.

Légy jó szívvel a te rosz

Zsigádhoz

Móricz Zsigmond

[aláírás] Móricz Zsigmond

.